„Magyarország pénz- és tőkeszegény uniós állam, ahol is nem pusztán – fogalmazzunk így – a piaci szereplők megítélésétől és főként befektetési hajlandóságuktól függünk, de még az éves gazdasági teljesítmény is a külföldi cégektől függ. Az alacsony hatásfokkal pörgő dinamika alapvetően most is – csakúgy, mint tavaly – az exportból táplálkozik, hiszen a lakossági fogyasztást, a beruházási aktivitást, a kormányzati költést különböző okok miatt nem lehet pozitív előjellel ellátni.
Jó lenne, ha minden döntéshozó fejében egyértelműen ott lenne az alapvetés, miszerint kicsi, nyitott gazdaság vagyunk, magas állam-, cég- és háztartási adóssággal –, s egy ellenünk megindított uniós eljárás (túlzott deficit) lezárása, rosszabb esetben folytatása határozza meg rövid távon pozíciónkat. Tehát hiába magas a jegybank devizatartaléka, abból legfeljebb »csipegetni« lehet: amennyiben elkezdenek belőle költeni, az olyan folyamatot indíthat el, amelynek a megállítása nagyon sokba kerülhet. Miután nem vagyunk Kína vagy éppen Svájc, ezért ez nem az a terület, ahol improvizálni lehet.”