
A csendben félrenézők országa lettünk
A szegénység tapinthatóan jelen van. Csak nem akarunk foglalkozni vele…
„Keresem, folyton keresem a szociális érzékenységet a döntésekben, aminek jelen kellene lennie, hiszen jelen is volt, de eltűnik, elvész, helyette valami kényszeres bizonygatása marad annak, hogy minden jó, több a munkahely, milliókat szánunk tehetséggondozásra, csökken a rezsiköltség, fejlődünk, stabil alapokon állva, minden rendben.
Gondolkodom, hogy lehet ez? Az ő érdekérvényesítő képességük hiánya az oka? A döntéshozók szociális érzéketlensége? A többség hallgatása? Vagy valami más? Azt hiszem, a csendben félrenéző, félreforduló emberek országa lettünk. Talán azt gondoljuk, ha nem látjuk, nem nézzük, nem halljuk meg, akkor talán nincsenek is. De itt vannak, a közvetlen környezetünkben, a szomszéd utcában, a szomszéd faluban. A szegénység tapinthatóan jelen van. Csak nem akarunk foglalkozni vele… Hallgassuk addig a »minden rendben«-t, míg el nem hisszük? Így könnyebb elviselni, távolabb kerülni tőlük, nem gondolni rájuk?
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Vereség után: megszólal a Fidesz kampányfőnöke | REAKCIÓ Orbán Balázzsal (VIDEÓ)

Könnyebb elfogadni, hogy le kell mondani róluk, ahelyett, hogy esélyt adnánk nekik, megértenénk őket, hinnénk bennük. De mi lesz velük?”






