A szegénység tapinthatóan jelen van. Csak nem akarunk foglalkozni vele…
„Keresem, folyton keresem a szociális érzékenységet a döntésekben, aminek jelen kellene lennie, hiszen jelen is volt, de eltűnik, elvész, helyette valami kényszeres bizonygatása marad annak, hogy minden jó, több a munkahely, milliókat szánunk tehetséggondozásra, csökken a rezsiköltség, fejlődünk, stabil alapokon állva, minden rendben.
Gondolkodom, hogy lehet ez? Az ő érdekérvényesítő képességük hiánya az oka? A döntéshozók szociális érzéketlensége? A többség hallgatása? Vagy valami más? Azt hiszem, a csendben félrenéző, félreforduló emberek országa lettünk. Talán azt gondoljuk, ha nem látjuk, nem nézzük, nem halljuk meg, akkor talán nincsenek is. De itt vannak, a közvetlen környezetünkben, a szomszéd utcában, a szomszéd faluban. A szegénység tapinthatóan jelen van. Csak nem akarunk foglalkozni vele… Hallgassuk addig a »minden rendben«-t, míg el nem hisszük? Így könnyebb elviselni, távolabb kerülni tőlük, nem gondolni rájuk?
Könnyebb elfogadni, hogy le kell mondani róluk, ahelyett, hogy esélyt adnánk nekik, megértenénk őket, hinnénk bennük. De mi lesz velük?”
Az Unió vezetése továbbra is a háború folytatása, és az orosz-EU viszony leépítésére tett javaslatot. Magyarország miniszterelnöke viszont ezúttal nem lesz egyedül.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Feltettem a teljes vagyonomat a pirosra, de a golyó a feketére gurult.
Összekevertek két magyar játékost…
Eredményesek voltak a kedd esti küzdelmek.
