„Nem is az a baj a kampánnyal, hogy az óriásplakátok felfoghatatlanok. Annyi rajtuk ugyanis a betű, hogy valószínűleg eredetileg sajtóhirdetésnek készültek. Ezen a gondon sajnos az artisztikusnak vélt grafika sem segít.
Nem is az a baj vele, hogy a reklám alapszabályát rúgja fel, amikor mellőz minden releváns, fogyasztói gondolatot (insightot). Nem a mi szemszögünkből közelít, hanem a kukákéból. A mondóka ráadásul olyannyira szofisztikált (pszichológusi kanapén ücsörgő, fájdalmukat kibeszélő szemetesek), hogy nyilvánvaló, a készítők magasan tettek rá, ki is a célcsoport.
Ezzel a reklámmal az a baj, hogy semmi sem történik a hatására.”