„Ennél üzletibb az a megoldás, ahol a vállalkozások a kormányzatnak üzennek (B2G, Business to Government). Ebben a mezőnyben vannak direkt lobbiüzenetek, de olyanok is, ahol a lakossági hasznosságukkal, egyfajta sajátos, a kormányzati problémafelvetésekre reagáló CSR-tevékenység felmutatásával kívánnak kedvezőbb elbírálást elérni. Őszintén érdekel ennek a megközelítésnek a hatásfoka. A hatásmechanizmus többirányú lehet: közvetlenül megszólíthatja a döntéshozó, döntésbefolyásoló politikust, mint olvasó(?) magánszemélyt, aki utána az üzenetet reggel beviszi magával a hivatalba. Elérheti azt az üzleti vezetőt, aki lobbistaként vagy szponzorként, de akár csak a munkavállalói véleményére ható munkáltatóként nyomást gyakorolhat, véleményt formálhat. Illetve építkezhet a szélesebb társadalmon, a választók véleményének befolyásolásán keresztül is. Talán a szerteágazó lehetőségek, talán az egyébként nem túl élénk kormányzati párbeszéd, vagy a teljes kétségbeeséssel határos lelkiállapot is lehet az oka, de például nemrég a Figyelőben a következő hirdetésekkel lehetett találkozni (...)”