Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy ezek a fejlesztési pénzek javították a hosszú távú magyar növekedést. Interjú.
„Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a 2007-2013-as fejlesztési időszak közötti időszak nem ér véget idén decemberben, hanem ezt követően még két évet tart. Ez azért van így, mert az Európai Unióban létezik az ún. »n+2«-es szabály, ami szerint az adott évre allokált keretet a tárgyévet követő két évig költheti el a tagállam. Mindebből adódóan 2015-ben még bőven költeni fogjuk az idei keretet.
Ami a tapasztalatokat illeti: le kell számolni azzal az illúzióval, hogy ezek a fejlesztési pénzek javították a hosszú távú magyar növekedést. Sajnos ugyanis ez nem látható, nem mutatható ki. Amikor költjük a pénzt, abban az évben a kereslet megugrásán keresztül természetesen van GDP-hatás, de a hosszú távú növekedés ezektől a fejlesztésektől nem lett magasabb. Az volt a 2007-es szándék, hogy ezzel a pénzzel egy »új Magyarország« építhető fel. Ma már egyértelműen létszik, hogy ez egy téves megközelítés volt. Egy másik, egy új, egy zöldmezős Magyarország nem építhető fel uniós pénzekből, mert működtetni csak a »régi« Magyarország tudja a fejlesztést. E két valóság közötti feszültség sok felesleges, vagy túltervezett projekthez vezetett, különösen a közszférában.
Szomorú tapasztalatunk, hogy sok esetben a források felhasználásának tényleges hatékonysága még annál is rosszabb volt, mint amilyen elvileg lehetett volna. Ennek az volt a fő oka, hogy a fejlesztéspolitikai rendszer túlságosan formalizálttá vált. Az volt a filozófia, hogy az a végső rossz, ha nem hívjuk le és nem használjuk fel az összes pénzt, de csak ezt követően volt fontos az a cél, hogy a pénzköltés értelmes, hasznos, hatékony és célszerű legyen. Az »ezt követően«-re viszont már sokszor nem maradt erőforrás. Az egész rendszer alapjait azok a formális szabályok alkották, amelyek biztosították, hogy felhasználjuk a pénzt, és ne legyen szabályossági probléma. Úgy is mondhatjuk, hogy van egy szabályossági görcs a rendszerben, ahol egyetlen hiba is bűn, így senki nem mert kockázatot, így felelősséget sem vállalni. Márpedig kockázatmentes, de jó hozamú befektetések nincsenek.”