Cseh elnökválasztás: sok hűhó semmiért

„Mivel a két héttel korábban tartott első körben a kilenc közül egyik jelölt sem kapott abszolút többséget, így a második körben már csak az első két helyen végzett jelöltre, Zemanra és Schwarzenbergre lehetett szavazni. Zeman 1998 és 2002 között volt szociáldemokrata miniszterelnök, most viszont az általa 2009-ben alapított, parlamenten kívüli Polgári Jogok Pártja színeiben indult az elnökválasztáson. Az arisztokrata, osztrák-cseh származású Schwarzenberg a kormánykoalícióban részt vevő liberális konzervatív Top 09 pártot vezeti, jelenleg ő a külügyminiszter. Az elnökválasztási vitában nyíltan kijelentette, hogy a Benes-dekrétumok és a kollektív bűnösség elvének alkalmazása durván sértette az emberi jogokat, a korabeli cseh társadalom pedig hibásan állt hozzá a szudétanémetek kitelepítéséhez: »Azt, amit 1945-ben tettünk, ma az emberi jogok durva megsértéseként ítélnék el. Az akkori kormány – beleértve Edvard Benes államfőt is – valószínűleg Hágában találná magát« – fogalmazott, majd azt is hozzátette: a Benes-dekrétumokat ma már nem lehet hatályon kívül helyezni, mivel ez már akkor megtörtént, mikor az emberi jogok listája a cseh alkotmány része lett. Erre ellenfele a cseh érdekek feladásával vádolta meg őt, mondván: Schwarzenberg úgy beszél, mint egy szudétanémet és a cseh nemzeti érdekeket fenyegeti.

Egy tavaly év elején publikált közvélemény-kutatás szerint a csehek csaknem fele fenntartaná a Benes-dekrétumokat, ami így is javulás a három évvel korábban mért hatvanöt százalékhoz képest. A Benes-dekrétumok körül kialakult vita összhangban volt az elnökválasztási kampány tétjével:egy  szimbolikus kérdésről vitatkoztak egy szimbolikus pozícióért folytatott harcban.

Ha abból indulunk ki, hogy a köztársasági elnök feladata az ország képviselete, kívülállóként hajlunk arra, hogy a számos külföldi kapcsolattal rendelkező arisztokrata külügyminisztert lássuk alkalmasabbnak a feladatra. A csehek nem így látták. Nem kértek a »burzsuj osztrákból«, választottak egy maguk közül való igazi szocialistát – a posztszocialista térség kortünete, még mindig. A szerencse, hogy az egésznek valójában nem sok tétje volt.”