Tegnap egy olyan hang futott végig Budapest utcáin, ami az elégedetlenségről szólt, és ami ennél sokkal fontosabb: a szolidaritásról.
„A tegnapi nap diadala nem csak az volt, ami minden újság címlapján fog virítani, hanem még két dologé. Ez a tegnapi tüntetés a demokrácia legteljesebb kiforrásában jött létre, a lehetőségekhez képest mindig a legdemokratikusabb utat választva, még akkor is ha a szervezők nem éppen azt akarták, ami történt. Merthogy a szervezők láthatóan egyetemet akartak foglalni. A többség viszont hidat akart. És hiába érvelt más mellett a szervezők nagy része, a demokrácia döntött vita után, érvek után, és nem egy ember szavára, hanem valóban autonóm, semmi által nem befolyásolt emberek döntése után.
De a tegnapi nap diadala emellett az a pont volt, ahol bejött a HAHA előre megírt 5 pontja mellé plusz egy. Amikor felvetette valaki, hogy nem csak magukról kéne beszélnie a hallgatóknak, hanem az egész társadalomról. A társadalmi mobilitásról, arról, hogy aki szegény az nem ér annyit, hogy a mai, a tegnapi és a tíz évvel ezelőtti oktatási rendszer is zárt, és egyre zártabb lesz a jobb körülmények között élő embereknek kedvezve. Tegnap ez a pont állt szemben azzal a ponttal, hogy a verseny legyen a közoktatás alapvető kitétele. És ez a fiatal tömeg artikulálta a véleményét, és egyhangúan elfogadta a társadalmi szolidaritást, és egyhangúan azt mondta, a tudás megszerzésében ne legyen elsőszámú szempont a verseny.
Ez a két dolog, a demokrácia és a szolidaritás diadala sokkal fontosabb, minthogy hányszor hangzott el, hogy Orbán takarodj, vagy Hoffmann Rózsa mondjon le. Ez a két döntés antitézise az Orbán kormány társadalom, és ezen belül oktatás politikájának, és tézise egy egységes, nem kettészakadt ország megteremtésének. És ha vannak fiatalok, akik így gondolkodnak, sőt tesznek is érte, büszkén mondhatjuk: A jövő elkezdődött.”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A frontok mögött nemcsak az épületek, hanem a hétköznapi megélhetés is romokban hever.
A polgári demokráciák történelmében még nem volt példa arra, hogy egy valóságos szekta esélyes versenyzőként jelenjen meg egy választási kampányban.
„Mocskos nemzeti konzervatív keresztény magyarok!” Erre gondolnak, akik a „Mocskos Fidesz!”-t skandálják, és így is értelmezzük valamennyien. Ungváry Zsolt írása.
Érdemes szembenéznünk egy olyan problémával, amely nemcsak aktuális, hanem örök: a szegénység és a kiszolgáltatottság kérdésével.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Egy gyors alku körvonalazódik, kérdés, ki fizeti meg az árát.
Tóth Máté kifejtette, Magyar Péter nem ugyanazt képviseli a nyilvánosság előtt, mint amit valójában gondol.
