„Hölgyek, urak, minden tiszteletem a tiétek.
Jó dolog lehet ma Magyarországon középiskolásnak lenni. Kevés olyan helyzet van, amikor az ember ennyire látványosan kiállhat magáért és a társaiért - voltam már ilyen helyzetben régebben, és nagyon jól tudom, milyen erőt tud adni az a tudat, hogy megmutatjátok, van gerincetek. Az emelt fej büszkesége. Olvasom a híreket, és le vagyok döbbenve rajtatok, egyben pedig hihetetlen büszke vagyok rátok. Demonstráció itt, ülősztrájk ott, bárhova nézünk az országban, és nektek ráadásul még sokkal nehezebb is a dolgotok, mint az egyetemistáké, mert nektek széttagoltan kell tiltakozni, mindenkinek a maga helyén, ráadásul ott, ahol minden arccal megy, nem tudtok elbújni a tömegben. Gyönyörű munka, amit ma csináltok. (...)