A Duna – a mintakép

„Holott a célt, a teljes magyar nyelvű nemzeti-kulturális közösség televíziós szolgálatát mindenki támogatta. Ez a cél azonban nem zárta ki, hanem éppen megkövetelte (volna), hogy az azt szolgáló médiumot semmilyen politikai erő ne sajátítsa ki. Ezt a kisajátítók meg is értették. Abban a pillanatban, amint az övéik kibuktak a kormányzásból. És elfelejtették. Abban a pillanatban, amint újra hatalomhoz jutottak. A Duna Televízió akkor került a közmédia egészével együtt az ellenzékkel való megegyezést megkövetelő szabályozás alá, amikor a kisajátítókkal szemben több mint kétharmados kormánytöbbség állt, mely bármit megtehetett volna.

A bármi helyett viszont az ellenzékkel egyetértésben meghosszabbították a kisajátítók által egyoldalúan kinevezett Sára Sándor elnöki mandátumát. Jól tették. A Duna Televízió Sára irányítása alatt a legkevésbé sem volt annyira borzalmas, mint a mögötte álló Világszövetség, s nem lett az utódja irányításával sem, akit már ismét csak az ellenzék kirekesztésével választottak meg a neonáci MIÉP-pel összejátszva, törvénytelenül az első Orbán-kormány alatt.”