30Y: Szentimentálé

„A Szentimentálé a 30Y igazi erejét is jól mutatja: Beckék egyre jobban érzik a hangszerelési arányokat, és ez talán még a legutóbbi lemezeknél (No. 4 - 2008, Városember - 2010) is tisztábban megmutatkozik ebben a kevésbé rockos, de azért nem teljesen akusztikus, sok extrahangszerrel kiegészült megszólalásban. A tematikához hűen főleg lassú és középtempós dalok sorakoznak, bár a lemez nyitánya pont még tempósabb szerzeményekkel rántja magába a hallgatót, hogy aztán sorakozzanak a változatos ötletekkel teli zenék. A sokféle időszakból való dalok a szövegek terén az előző lemezen megtalált saját hangot egy kissé háttérbe szorították, itt-ott még Bérczesit (Cipeld helyettem), vagy Lovasit (Emberirtó) lehet kihallani, de ezzel az időutazással egyúttal azt is, hogy a 30Y ma már nagyon jól tud keveset beletenni egy dalba, ezáltal hangsúlyos részeket jobban kiemelni. A fúvósok is jót tesznek a dalokkal (Elrobog, Felhő csorog, Kiszámoló), az is hatásos, amikor egyik hangszerről a másikra kerül a hangsúly (Olyankor), vagy amikor kilépünk a stúdióból a tücsökciripelős éjszakába (Hatmillió). A Szentimentálé felépítése a csúcs felé tartó, az utolsó harmada a legerősebb, folytathatnák innen legközelebb.”