Nostradamus Hungáriáról

„Ezek után mit gondoljunk az idén esedékes, általa jelzett Armageddon-dátumról? Az emberek most sem jók. Egyre zaklatottabbak, idegesebbek, mi több: intoleránsabbak vagyunk. Zavar a mögöttünk villogó és dudáló, 200-zal száguldó kopasz izompacsirta a pályán, az ácsorgás a csúcsforgalomban, a gügye kollégák /főnök/ a munkahelyen. Faarccal-fahangon olvassa a tévébemondó a katasztrófákról és gyilkosságokról szóló híreket. Nyúlós-ködös-nyálkás időt jósol a meteorológus, a Római Club tojásfejűi is azt jövendölik, hogy ha nem történik gyorsan valami változás, akkor három évtized múlva mindennek, de mindennek vége.

Feszültségek a világban, undok bürokraták, zűrök az EU-ban, politikai bohócok, muszlim és kínai késelők, szélsőjobbos, másutt szélsőbalos gyilkosok, plázacicák, korrupt rendőrök vesznek körül bennünket. Ők a kortársaink. És még a hajunk is hullik. Senki sem készül a végórára. Még a bulvársajtó sem hülyít bennünket, hogy addig tobzódjunk, amíg lehet, mert Sztálin születésnapján mindenkinek »kampec«. Pardon: konyec. (A dátum persze teljesen véletlen egybeesés, meg aztán ki tudja, mi volt a generalisszimusz világrajöttének napja, umert december 18-a is szerepelt néhány dokumentumában). Azt is írnák a színes lapok, hogy vegyünk példát XY celebről, aki a világvégére készültében naponta öt órát imádkozik, mert a mennyben föltétlen találkozni akar a nagymamájával, aztán mocsár-részegre leissza magát (mint mindig), de előtte két barátnőjét is fejenként két-két orgazmussal ajándékozta meg. A papok bölcs tartózkodással nem viszik a vásárra a bőrüket, azaz a hitelüket. A csillagászok nem jelzik előre, hogy a Nibiru kisbolygó egyenesen felénk tartana, méghozzá fénysebességgel, és nincs menekvés.

Legföljebb egy csöndes belső leltárnak lehet jó apropója a nostradamusi vízió az állítólagos katasztrófáról.”