Önmagát finanszírozó nyomor

„Mert ez a felsőoktatási átalakítás – hiába van benne tandíj – a legkevésbé sem piac- és versenypárti, nem öngondoskodást és előrelátást hoz majd, hanem sokak nyomorát, kevesek relatív jólétét, és félelmet a központosított hatalomtól. Az egykori bibós kollégisták elfelejtik, hogy ha most lennének a mi korunkban, egyikük sem tudna saját rendszerükben egyetemre menni. Elfelejtik, hogy az oktatás – összes visszássága ellenére – az egyetlen út a felemelkedéshez. És elfelejtik azt is, hogy ez ennél sokkal többről szól, nemcsak arról, hogy egyeseknek jobb lesz az élete, ha diplomát szereznek (pl. többet keresnek, tovább élnek, jobb egészségügyi ellátáshoz férnek hozzá). Az egész társadalomnak és a gazdaság teljesítőképességének finoman szólva jót tesz, ha a szellemi tőkénk erős.

Számomra az egészben a legkiábrándítóbb az, hogy felsőoktatási reformra valóban nagy szükség van. És tandíjra. Mert magabiztosan hiszek abban: attól lehet jobb színvonalú az oktatás, ha szolgáltatássá alakítjuk. Azaz ha fizetek érte, akkor cserébe már minőséget is követelhetek.

De józan ésszel belátható, hogy ehhez két feltételnek is teljesülnie kell: nem árt, ha a tandíjat az átlag pénztárcához igazítjuk, és kell egy erős ösztöndíjrendszer. Most ehelyett van többmilliós tandíj, többmilliós diákhitel, és amiről annyira kevesen beszélnek, hogy a még folyamatban lévő és hamarosan megvalósításhoz érkező intézményi átalakítások során egymásnak versenyt támasztó tanszékek fognak megszűnni. Előre sajnálom azt a Magyarországot, ahol egy egyetemen lesz ingyenes közgazdász képzés, és egy egyetemen lesz ingyenes jogászképzés.

És ha még mindez nem lenne elég, bár hihetetlen, de a kormány kreténségén is túl tud tenni a HÖOK, a hivatalos érdekképviseleti szervünk. Ma reggel azt posztolták a Facebookra, hogy népszavazást kezdeményeznek egy ingyenes, európai színvonalú oktatásért. Heló, tényleg ugyanabba a bilibe lóg a kezetek, amibe 2008-ban?!”