„Izzadságszagú plágiumvád ért egy politikust valahol Európában. Sikerült nagyra tupírozni az ügyet, az izzadságszag azonban körüllengi mind máig. Másfajta illatárnyalat felhőzik ugyanakkor egy szendergő plágiumügy körül.
Egy volt miniszterelnök máig nem tisztázta a plágiumvádat.
Pedig ez utóbbi ügyben élő tanú is megszólalt: az, akitől a kérdéses szakdolgozat feltehetően származik. Ez esetben nem csupán szövegrészek eredete kérdéses. Maga a teljes szakdolgozat plágium – mármint a gyanú szerint.
A tisztázás folyamata azonban elszenderült.
Ugyanazok, akik lázas buzgalommal keresték a vitatható forrású mondatokat az egyik dolgozat részleteiben, a teljes szakdolgozat ügyére fittyet hánytak. Ez az utóbbi, jóval súlyosabb ügy valamiért nem csigázta fel kíváncsiságukat.
A kettősmérce megint kifényesedett.”