Nemzetellenes kultúrpolitika

2012. december 20. 11:04

A Fekete György által meghatározott kritériumok alapján Ady Endre, József Attila sosem lehettek volna a Magyar Művészeti Akadémia tagjai.

2012. december 20. 11:04
Juhász Péter
Pluszmínusz

„Az MMA köztestület, melynek működését az állam által szabályozott törvény és az állam által megszabott költségvetés szabályozza. A magyar állampolgárok kultúrához való jogát, lehetőségeit alapvetően meghatározó akadémia ma diszkriminatív módon dönt a tagfelvételről. Fekete György, az MMA elnökének nyilatkozatai szerint az a művész lehet a köztestület tagja, aki közéleti tevékenységet folytat. Szerinte közéleti tevékenységnek minősül, ha a művész a magyar nemzet problémáival foglalkozik. A magyar nemzetet kritikával illető művész azonban nem lehet akadémikus, de az akadémia tagja egyházat sem kritizálhat az elnök álláspontja szerint.

Ezek szerint az állami pénzből fenntartott köztestület egy, a nemzeti elkötelezettséget diszkriminatív módon értelmező politikai közösség nevében gyakorolja feladatait.  Meggyőződésünk, hogy hátrányos megkülönböztetés művész és művész között sem életkor, sem világnézet, sem egyéb meggyőződés alapján jogszerűen nem tehető, mert ezeknek semmi köze a művészi teljesítményhez.

A Fekete György által meghatározott kritériumok alapján Ady Endre, József Attila sosem lehettek volna az Akadémia tagjai, hovatovább Konrád György magyarsága pedig tudjuk, hogy most is fejfájást okoz Fekete Györgynek.

Ezúton kérem, hogy a fentiek alapján vizsgálja meg, összeegyeztethetőek-e a Fekete György által elmondottak a művészi önkifejezés szabadságával. Tekintettel arra, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény hatálya kiterjed a köztestületekre is, az MMA köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét jogviszonyai létesítése során, és ilyennek minősül a tagfelvétel is. Álláspontom szerint az a tény, hogy bizonyos, irreleváns szempontok, mint nemzeti elkötelezettség, kritikátlan viszony nemzethez és egyházhoz, közéleti szerepvállalás, szerepet játszanak a köztestületi taggá válás kapcsán, művészi öncenzúrára ösztönözheti a művészeket.

A cenzúra sérti a szólás-és véleménynyilvánítás szabadságát, a diszkriminatív tagsági kritérium pedig önmagában sérti az Alaptörvényben, az uniós jogforrásokban és a külön törvényben is nevesített egyenlő bánásmódhoz való jogot.

Jogszerű-e tehát az MMA működése, ha az Fekete György elmondása szerint szelektálja tagjait? Amennyiben Önnek nem lenne hatásköre a fenti kérdésben állást foglalni, vagy vizsgálatot indítani, kérem, tájékoztasson, hogy a magyar jogállam mely szervéhez fordulhatok kérdésemmel.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 63 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
várúr
2012. december 20. 19:20
Nem mellesleg a magyar történelemben mindmáig Gömbös Gyula volt az egyetlen miniszterelnök, aki meghívta az akkori legkiválóbb írókat - Szabó Dezsőt is - hogy tanácskozzanak a magyar társadalom helyzetéről és tegyenek javaslatokat. Nem fogadták el. Arra hivatkoztak, hogy ők művészek, nem politikusok. Ennyit a művészet társadalmi felelősségéről.
várúr
2012. december 20. 19:09
Te semmilyen akadémia tagja nem lehetnél Pétör. HOgy József Attila, stb. mi lehetett VOLNA, arrl annyit tudsz fűember,mint én a kalózok elásott kincséről.
füst
2012. december 20. 18:45
Mégeccer. Pontosan miből él ez az ember, már jó ideje? Az adott szervezet forrásainak zöme honnan való?
Fakutya tizedes
2012. december 20. 18:06
Erről egy pár szót, ha lehetne: "– A globalizáció ugyanakkor az egyre kevesebb (és silányabb) élet, és az egyre több élettelen technológia irányába sodorja az embert, aki önmagát emészti el. – Ez a folyamat így vagy úgy az egész világon felismerhető. Ráadásul Magyarországon megelőzte az elmúlt ötven év néphülyítése, és a szó legszorosabb értelmében vett halálprogramja. De a legsötétebb időben is lehet ez ellen tenni – a mi dramaturgiánk is valami hasonló volt, mint Richteré. A hetvenes években például Konrád, Szelényi és társai a VÁTI irodánál a kormányzat megbízásából kidolgozták, hogy 3300 magyar faluból 1300-at hogyan lehet szerep nélkülivé minősíteni. A felszámolás akkor (is) úgy történt, hogy először az iskolát, majd az önkormányzatot (illetve akkor a tanácsot), aztán az egészségügyet, majd a kereskedelmet számolták fel az adott településen, hogy az embereket elkényszerítsék onnan. Ekkor mi elindultunk a Népművelési Intézet keretében Varga Tamással (Isten nyugosztalja), Bekével és másokkal vidékre, és faluházakat kezdtünk építeni sorra egymás után. És a gyáva tanácselnököket elvittük a bátrabb tanácselnökökhöz példáért. Azokban a falvakban, amelyekre Konrádék, Szelényiék kimondták a halálos ítéletet, mi kulturális egyesületeket segítettünk létrejönni akkor, amikor tilos volt ilyeneket szervezni. Faluházakat építettünk, és ezek a faluházak a mai napig is működnek, hol így, hol úgy. Ebben az időszakban épült a sárospataki művház is, amelyik persze nem ilyen faluház, de egész belső működését tekintve már nem a szocialista kultúrház kategóriáját testesíti meg, hanem valami teljesen mást. " http://www.okotaj.hu/szamok/39-40/ot39-11.htm
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!