Székely már 2005 őszén levélben jelezte, hogy egy oligarcha meg kívánja venni a kereskedelmi képviselet épületét.
„A történtek idején az ügy egy másik gyanúsítottja, Székely Árpád volt a moszkvai nagykövet. Ő a Magyar Nemzetnek korábban azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc személyesen utasította a moszkvai kereskedelmi képviselet eladására. Önnek volt akkor erről tudomása?
Székely Árpád kijelentéséről én csak a sajtóból értesültem, nem tudom, hogy háttere valós-e, ugyanakkor életszerűnek gondolom. A politikailag, gazdaságilag kiemelt területeken lévő külképviseleteket – ilyen többek között a moszkvai, az amerikai, a berlini – mindig a Külügyminisztérium feje felett, közvetlen utasításokat adva, kézi vezérléssel irányította az éppen aktuális kabinet, ez egy régen kialakult szokásrendszer. Székely már 2005 őszén levélben jelezte, hogy egy oligarcha meg kívánja venni a kereskedelmi képviselet épületét. Később derült ki, hogy ezzel egyidejűleg a külügy megkerülésével közvetlenül kapott a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló Kincstári Vagyonigazgatóságtól (KVI) részletes tájékoztatást az ingatlan értékesítésének menetéről. Sőt, megkapta azt az MNB-számlaszámot is, ahova a pénzt kell utalni. Ugyancsak jóval később tudta meg a külügy, hogy a kereskedelmi képviseletet megszerző vevőtől már 2005 decemberében érkezett utalás, holott ekkor az eladás ügyében még nem született kormányhatározat. 2008 márciusában Székely Árpád úgy írta alá az adásvételi szerződést a már említett vevővel, hogy erre nem volt engedélye, sőt a Külügyminisztériumot nem is tájékoztatta erről. Ezt követően a pénzt napokon belül közvetlenül átutalták a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek (MNV). Ezt úgy tudtuk meg, hogy az MNV-t irányító és az ügyben Székellyel együtt hűtlen kezeléssel gyanúsított Tátrai Miklós és a pénzügyminiszter is a külügynél érdeklődtek a pénz eredetéről. Ekkor kezdtünk nyomozni mi is, amit tovább bonyolított, hogy a nagykövet táviratban javaslatot tett a kereskedelmi képviselet épületének kiürítésére. Ekkor rendeltük haza jelentéstételre. Mivel a külügy engedélye nélkül történtek a fentiek, levelet írtam Veres János pénzügyminiszternek a területet felügyelő államtitkárral együtt, érdeklődtünk, ki adott utasítást a nagykövetnek, jeleztük, hogy az eljárás nem felelt meg a jogi előírásoknak, s kérdeztük, milyen intézkedéseket tegyen a külügy. A levél szövege, amelyet megküldtünk Tátrai Miklósnak is, közzé lett téve a Magyar Nemzetben. A külügy álláspontja az volt, hogy a vételárat vissza kell utalni, s újra le kell folytatni az adásvételi eljárást. Tátrai Miklós a levél nyomán a munkatársával a külügyben felkeresett személyesen is, akiket államtitkár kollégámmal együtt fogadtunk. A látogatásnak több tanúja volt.
(...)
Tudott-e arról, hogy a kérdéses időszakban a pénzügyminiszter, a nagykövet és mások Hunvald György egykori terézvárosi polgármester magánrepülőgépével utaztak Moszkvába, mint ahogy erről a sajtó is tudósított?
Nem tudtam róla, a Hunvald-ügy kapcsán olvastam erről híreket a sajtóban. Azt viszont megkérdeztem Tátrai Miklóstól, hogy mi történt azon a moszkvai tárgyaláson, amelyhez a külügytől kértek segítséget, de a válasza az volt: »Nem tartozik rád.«”