Tandíj a diplomáért (2006)

„Mert mi várható a tandíj bevezetése után, Magyarország kilátástalannak tűnő költségvetési helyzetében? A szegény családok, illetve gyermekeik számára három út kínálkozik:

1. Mégis továbbtanul a gyerek, ám ennek érdekében a szülők további munkákat vállalnak, hogy a tandíjat és a betevőt biztosítani tudják. Előbb-utóbb belerokkannak az erőfeszítésekbe.

2. Továbbtanul a gyerek, és éjszakai, hétvégi munkavállalással maga teremti elő a tandíját. Ha energiáinak nem kis részét nem a tanulásra, hanem az anyagi feltételek előteremtésére kell fordítania, romlani fog a tanulmányi eredménye, aminek következtében esélye sem lesz a szűk körben biztosított kedvezményes ingyenes tanulásra.

3. Eleve lemond továbbtanulási szándékáról. Bizonyosan ez a sors vár a többgyermekes családok második és sokadik gyermekére. Visszakanyarodunk tehát abba a korba, amikor az elsőszülöttet még csak valahogyan kitaníttatták a szülei, de a sorban utána következőknek már nemigen adatott meg ez a lehetőség.

A tandíj bevezetése tehát (nevezzék akár képzési hozzájárulásnak) előreláthatóan megfosztja a legszegényebb tehetséges fiatalokat a diplomaszerzés kilátásaitól. Éppen akkor, amikor Magyarországnak égetően szüksége volna a szellemi gyarapodásra, a tehetségesek valódi érvényesülésére.

A Kereszténydemokrata Néppárt történelmi hagyományaihoz híven a szociálisan rászorulók érdekeit védi. Ennek értelmében nem támogatja a tandíj bevezetését, s ugyanerre szólít fel minden valóban haladóan gondolkodó embert.”