„Van két BA diplomám az ELTE-ről, az egyiket filmszakon szereztem olasz nyelvi minorral, a másikat kommunikáció és média szakon. Jelenleg 25 éves vagyok, a riksázás és a korai diákmunkák mellett eddig médiatermékek előállításán dolgoztam. A MOHA országos online és offline egyetemista magazin szerkesztő-újságírójaként főleg társadalmi és lifestyle témákkal foglalkoztam, május óta pedig az atlatszo.hu-nál írok cikkeket és készítek videókat. Korábban a Kerékpárosklubnak, a CM-nek és a Bringázz a Munkába kampánynak is hasonló dolgokban segítettem, a Cyclechic.hu pedig igazi szemléletformáló eszköz, ami folyamatos tartalom-előállításból és közösségi médiajelenlétből áll, az offline programokról nem is beszélve. Ebből következően a szemléletváltás, a külső kommunikáció területén szeretnék jobban segíteni a klubnak, de ez nem választható el teljesen a belső kommunikáció és a szolgáltatások fejlesztésétől sem.
Fő célként én sem látok mást, mint amit eddig meghatározott a Kerékpároslub: a biciklis közlekedés népszerűsítését és egy országos méretű, sikeres szolgáltató és érdekképviselő szervezet felépítését. Olyan szervezetét, amely nagy létszámú tagságával képes eltartani magát és megfelelő erőt tud felmutatni a szakmai és lobbi munka támogatására.
Ehhez azonban több fronton kell összeszednie magát a klubnak. Elsősorban átláthatóvá és szerethetővé kell válnia. Jelenleg egy kis belső mag számára sem biztos, hogy világos a szervezeti felépítésünk, a feladat és hatáskörök leosztása. Egy érdeklődőnek egyenesen lehetetlen választ kapnia azokra a kérdésekre, amelyek felmerülhetnek benne a szervezeti felépítés, a finanszírozás tekintetében, de azt sem könnyű megtalálnia, hogy aktivistaként milyen módon tudja energiáit becsatornázni a szervezetbe. Pedig a kontent megvan, csak valamiért ezt nem tudtuk eddig megfelelően kommunikálni.
Minél több embert be kell vonni a helyi érdekképviseletekbe, viszont az igazi erőforrás azokban a tömegekben van, akik a biciklit szimpla közlekedési eszköznek tekintik, és nem azonosulnak a »bringás léttel«. A kerékpáros közlekedők legnagyobb része márpedig ilyen. A Kerékpárosklub brand pozíciójának újragondolásával, különböző célközönségek eltérő megszólításával egy kívülről kicsit geek-nek tűnő harcos szervezet helyett egy szerethető, cool márkába sokkal több embert tudnánk bevonni. Azok számára kell szerethetővé tenni a szervezetet, akik nem kívánnak aktivistáskodni, de mégis feláldoznák egy átmulatott este árát a tagságért. És mit kapnának cserébe? A populárisabb vonal felé nyitó Kerékpárosklub egy olyan szervezet lenne, aminek neve elválaszthatatlan a bringás közlekedés minden ágától. Az általa képviselt gondolatok egy folyamatosan megújuló városi érzést képviselnek, ami azoknak is vonzó, akik akár nem is ülnének soha bringára. A Kerékpárosklub egy olyan szervezet lehetne, mely olyan szolgáltatásokat és élményeket nyújt, amiért megéri befizetni a tagsági díjat. Jó helyre csatornázza a tettvággyal érkezők energiáit, de mégsem követel meg olyan mértékű azonosulást, amitől sokan idegenkedhetnek.