Ami Pannon, az Pannon

„Elnéztem hát a kóstoló részvevőit, egy kicsit furcsán éreztem magam. Nem kiállítóként, hanem kóstolóként állt ugyanis az évzáró céhes eseményen Légli Géza, Takács Lajos vagy Rókusfalvy Pál. Miként a mátrai tőkések is (Karner Gábor, Losonci Bálint és Szecskő Tamás), akik ez elmúlt tíz év leginkább példaadó és legtisztább összefogásában vágtak bele, és akik szintén nem tagjai a Céhnek. És ami - tokajiként nézve – a legfurcsább és legérthetetlenebb: azon családi pincék közül, amelyek az eltelt öt-hat évben Hegyalja első számú »innovátorai« lettek (Bott Pince, Demeter Zoltán, Kikelet Pince, Tokaj-Nobilis vagy éppen a Homonna Attilával, mint főborásszal piacra lépő Barta Pince) egyetlen egy sem tagja a Pannon Bormíves Céhnek!

Persze, remek érzés ott látni immár a Céh tagjai között Bott Frigyeséket, vagy Bolyki Jánost, akik jelzik: hibás az a gondolat, hogy a kilencvenes évek erőviszonyai teljesen megmerevedtek a Pannon Bormívesek csapatában. Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy a céh előnyére válik, ha a megjelenő kívülállók borai legalább akkora érdeklődésre tarthatnak számot, mint a kiállítóké. Ez az állapot csak erodálhatja az egykor nagy reményekkel indult kezdeményezést. Nem azért írom mindezt, mert feltétlenül mindenkinek olyannak kell látnia a Pannon Bormíves Céhet, amilyennek én akarom látni. Csak azért jegyzem meg mindezt óvatosan, mert még mindig futok a bizakodás után, amit 1999 nagy fényárában megcsillantottak előttünk a Bormívesek.”