Rettenetes rémálmom volt, a macskám mentett meg…
Szívük szerint sokkal több rezsit fizetnének havonta, de ezt a regnáló mocskos kormány lehetetlenné teszi.
Magyarországon ettől az ifjúságtól, jelen állapotában elvárni azt, hogy erélyesen álljon ki a saját jogaiért, hogy ellenállásba fogjon valami ellen az eszmék frontvonalán, nettó idiotizmus.
„Persze oké, hogy Orbán meg a kormány és keretszámok, meg fujj, s valóban felesleges belekezdeni a »túl sok diplomást képzünk« – egyébként kibírhatatlanul jogos – mantrájába, lévén kevesebbet így sem fog termelni a rendszer, ellenben a diplomások 90 százaléka így már nem pusztán hihetetlenül idegesítő szellemi impotensek tömegei lesznek, hanem olyan felkapaszkodott, hófehérre nyalt valagú yuppiek válogatott rétege akiknek az iPhone 5 mellé még egy piacképes diplomára is fussa. Így aztán tízezrek fognak kívül rekedni, akik viszont nem engedhetik maguknak, ám képességük alapján ott lenne a helyük – a kibontakoztatott tehetségekből pedig így is elég csehül állunk.
Ám mindenek előtt azt kellene észrevenni, hogy a magyarországi diákok esetében felesleges illúziókat kergetni és elvárásokat támasztani, hiszen elvi és gyakorlati szinten is tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy bármilyen módon rendezni tudhassák soraikat, végeredményben pedig szervezett nyomást tudjanak gyakorolni az adott intézményekre céljaik elérése érdekében. Jelentős hányaduk ugyanis súlyos funkcionális- és közéleti analfabéta, akikből gyakorlatilag minden hiányzik, ami komoly gyakorlati és elvi tényezővé teszi az olasz, vagy a chilei diákokat. Szikrája sincs meg bennük a kalandvágynak, vagy a szenvedélynek, végletesen hiányzik belőlük a romantika és az idealizmus, nem beszélve az eszmék bárminemű ismeretéről, s egyéb földi hívságokról, amiknek hiánya praktikusan a majdnem teljes diákságnál tapasztalható moral insanity-ben csúcsosodik ki. Fogalmuk nincs a legalapvetőbb történelmi összefüggésekről, filozófiai irányvonalakról, s ha mégis akad köztük olyan, aki az átlagnál többet foglalkozik a közélettel, jellemzően valamelyik politikai párt, vagy platform mellett köt ki, mint aktivista. A legtöbb esetben viszont így is marad a parttalan és vinnyogó cinizmus, az ostoba nihilizmus, a tudás és az erények ismeretének szinte teljes hiánya.
A magyarországi diákok esetében azonban a legdrasztikusabb tényező a gyávaság, amiből kiválóan megérthető, miből fakad a magyar diákság impotenciája.”