Fotózd le az akadályos vagy akadálymentesített közterületi helyeket, és küldd el a Mobilitás csoport Facebook-oldalára – kérik az eddigi életüket gyökeresen megváltoztató betegségen átesettekből és az őket segítő szakemberekből álló csoport aktivistái a legutóbbi kezdeményezésükben. Miről is van szó? A magyar állam egyik legnagyobb adósságáról saját rászoruló állampolgáraival szemben, mely adósságot az üvegzsebekbe pottyanó tíz meg húsz meg harminc százalékok töredékéből teljesíthetnék.
Megkérdeztük Hegedűs Lajost, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) elnökét, hogy áll jelenleg a középületek fizikai akadálymentesítésének ügye. Becslései szerint a mintegy hétezer magyarországi középület körülbelül 60-65 százaléka lehet jelenleg akadálymentesítve – nagy szám ez ahhoz képest, hogy hazánk uniós csatlakozása, vagyis 2004 előtt csak 20-25 százalékról beszélhettünk; hatalmas elmaradás viszont, ha azt vesszük, hogy a törvényi határidő az akadálymentesítettség megvalósítására 2010 vége volt.
A MEOSZ elnöke elmondta, hogy szinte kizárólag az uniós pénzek megjelenésével, az uniós pályázatok adta lehetőségekkel élve sikerült az elmúlt években feljebb tornászni a mindenki számára elérhető középületek számát. A 2010 óta tartó késedelem behozására épp most zajlik egy régóta húzódó közbeszerzési pályázat kiírása, melynek nyertese aztán a tervek szerint jövő nyárig feldolgozná, hol van szükség a további fejlesztésekre, és hol nincs; hogy utána egy újabb határidővel ismét lehessen uniós pénzekért pályázni az akadálymentesítésre. És persze különbség van a különböző típusú, különböző szervekhez tartozó középületek akadálymentesítettségi aránya között: ahogy Hegedűs elmondta, a munkaügyi központok és a bírósági épületek terén jól állunk, míg az egészségügyi és az oktatási intézményeknél rosszabb az arány.
Akadálymentesítés lehet többek között, ha az épített környezetet tudatosan alakítják (vagy átalakítják) úgy, hogy a mozgássérültek is akadálytalanul jussanak be egy középületbe és azon belül is eljussanak mindenhová. Ez valójában egy középület tervezése, felújítása során a legtöbb esetben csekély plusz ráfordított időt, energiát és pénzt jelentene, csak annyi kellene, hogy az illetékesek, a tervezők és a kivitelezők tudatában legyenek annak, hogy vannak olyan polgártársaik, akiknek korlátozottak a mozgáslehetőségei.