Áldott berlini fal

„A történelemben soha nincs olyan, hogy végleg. (Ezt a mai világhatalom nem akarja tudomásul venni.) És sosem lehet tudni, hogy a vesztes pozíció mikor fordul át nyereségbe. A berlini fal 1961 és 1989 között létezett. Mi, itt a szovjet megszállási terülten szimbólumként kezeltük, és sopánkodtunk, hogy elzár minket a szabadságtól. A jóléttől. A demokráciától.

Igen. Elzárt.

Amikor kint már a feketék verték egymást a neonácikkal, itt még Öveges professzor beszélt ízes magyarsággal, és Rajnák, a góré, az Ifiparkban a fülénél rángatta ki, akin nem volt nyakkendő. Mert a szocializmus beteg rend volt – de rend. Nem véletlenül akarta megbuktatni az a rengeteg volt maoista szamizdatos. Mert a házmester lehet, hogy munkásőr volt, de lekevert egyet, ha a liftben szemetelt valaki. És ez volt a baj!

A történelemben sosincs olyan, hogy végleg. És a berlini fal, ami generációk szimbóluma volt, az áldott berlini fal öröksége most a mi túlélési esélyünk. Mert mi »le vagyunk maradva« a fejlődésben. És így a magyarság torkán azt még mindig nem tudják lenyomni, ami ott kint, a »fejlett« Nyugaton már mindennapos.

Ó, milyen boldog érzés ennyire »leragadva« lenni!”