Már Tokaj sem a miénk?

„Trianon óta Magyarország az egyetlen ország, amelyet saját maga vesz körül – szoktuk meghúzni szomorkásan nosztalgiázó szavakkal a történelmi mérleget. Sok gondot, fájdalmat és keserűséget okozott már ez nekünk. Most, hogy a szórványmagyarság többsége már bekerült az Európai Unióba, és várhatóan a többiek is idővel csatlakoznak, az emlékek már-már elsimulni látszanak. A kettős állampolgárság lelki, érzelmi elégtételéről nem is beszélve. De mindent azért az EU sem old meg. Sőt.

A szőlő például nem mozog, nem látogatja meg rokonait a határon át kirándulva, mégis áthúzódik a zöldhatáron. Az aszú nem kért kettős állampolgárságot, mégis lett neki, azzal, hogy a szlovákiai bortermelők is használhatják a Tokaj nevet. Történt ez azzal az egyszerű mozzanattal, hogy az európai E-Bacchus jegyzékben az Európai Bizottság a korábban meglévő »Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast« megnevezést lecserélte a »Vinohradnícka oblast’ Tokaj«-ra. Mindegyik szlovák nyelvű variáció Tokaji borvidéket jelent, mégis micsoda különbség. Az első változat egyértelműen mutatja, hogy a borvidék kérdéses része Szlovákiában található, a másik viszont rendkívül könnyen összemosható Tokaj-Hegyaljával. (...)

Tokaj-Hegyalja zárt borvidék, ahol a helyi termelők rendkívül szigorú szabályok szerint készíthetik tokaji és aszú megjelölésű boraikat. A borvidékről elkerülő szőlőt már nem lehet tokajinak nevezni, a borvidékre be nem kerülhet szőlő. Tokaj-Hegyalján csak az ott megtermelt szőlőből, csak a tokaji pincékben lehet, az évszázadok folyamán tökélyre csiszolt, és ma szigorúan ellenőrzött technológia szerint tokaji bort készíteni. A szabályok egy részét az állam határozza meg a bortörvényben, de termékleírásaikban maguk a termelők is szorítanak ezen még egyet-kettőt, hogy a minőség mindenképpen megfeleljen a világ egyedülálló és legkülönlegesebb borának. Most hazafias büszkeség ide vagy oda, ez nem túlzás. A tokaji egy és megismételhetetlen. Az aszú a magyar borászat egyetlen kitörési pontja a minőségi borok nemzetközi piacán. De hogyan lehet a tokaji márkát építeni, azt működtetni, és a piacon sikeresnek lenni, ha a szomszédban van valaki, aki lazább szabályozással készítheti ugyanolyan nevet viselő borát? A válasz: sehogy.”