„Említette ön is, hogy a korszak emblematikus alakja Péter Gábor volt. Kutatásai során milyen kép alakult ki önben, milyen személyiség volt ő?
Egy démoni figura személyiségrajza nem könnyű feladat. A történész szerszámosládájának kézre álló kellékei talán nem is elegendőek önmagukban. Az biztos, hogy nagyon jókor volt jó helyen, azaz 1945 januárjában Budapesten, amikor a volt illegális kommunisták megpróbálták megszerezni a fontosabb pozíciókat. Általánosságban elmondható, hogy káderhiányban szenvedtek, és talán az egyik legtapasztaltabb ember még Péter Gábor volt, aki korábban az illegalitásban a párt belső elhárításának meghatározó figurája volt. Ugyanakkor, hogy valaki egy ilyen szervezet vezetőjeként, egy olyan korszakban, amikor nagyon sok minden nagyon hirtelen változott, képes volt talpon maradni, azt is mutatja, hogy ebben a zavarosban, amit a magyar kommunista párt belső élete jelentett, valószínűleg nagyon jól tudott halászni. Másrészt nagyon jól beszélt azon a nyelven, melyet Rákosi Mátyás elvárt. De azután persze amikor a politikai helyzet változik, akkor ő maga válik mindennek az áldozatává.
Az államvédelem az ötvenes években nagyon rátelepedett a sportra, különösen a focira, ugyanakkor a könyvből az derül ki, hogy nem feltétlenül tudták mindig érvényesíteni a saját érdekeiket. Miért nem?
A kilencvenes években elterjedt nézet volt, és sajnos máig hat, hogy az államvédelem állam volt az államban. A legnagyobb probléma ezzel a definícióval, hogy egy teljesen önjáró szervezetet tételez, nem vesz tudomást arról, hogy volt felette egy párt, amely megmondta miként is működjön. Az államvédelem egy brutális erőszakszervezet volt, de nem mindenható. Ez kiderült például a helsinki olimpiai csapat, és így a magyar labdarúgó csapat összeállításánál, melybe az államvédelem bele akart szólni. A sportolók kiutazása előtt ugyanis felmérte, hogy kik azok, akiknek a disszidálása valószínű.
Eszerint például Puskás Ferenc az államvédelem szemében megbízhatatlan személy volt.
Igen, Puskás pont egy olyan ember volt, akit folyamatosan figyeltek, mert várható volt, hogy egy akkora sztár, mint ő, bármikor dobbanthat. Főleg, mert a külföldi versenyeken ezeket a sportolókat meg is keresték – ez nem volt titok. Az államvédelem tehát véleményezte a sportolók kiutazását, de ez nem jelentette azt, hogy ezt a javaslatot el is fogadták. Ha a helsinki olimpia előzetes névsorából tényleg kihagyják azokat, akiket az államvédelem első körben kihúzott, akkor jó pár éremmel kevesebbet gyűjtött volna be a magyar csapat. De akár az Aranycsapat olimpiai szereplése kapcsán is érdemes megemlíteni, hogy a csapat nagy részét először nem akarták kiengedni.”