„És itt jön a témakörnek az a része, amely viszont már valóban a politikusokra tartozna, és ahol volna elég tennivalójuk. Például azon kéne dolgozniuk, hogy ne álljon elő az a merőben méltánytalan helyzet, amelyben a szociális helyzetüket vagy az öröklésük rendjét eltérően szabályozzák a törvények az egyébként azonos körülmények között élők közül azoknál, akiknek másmilyen vagy semmilyen se volt az esküvőjük. Egyszerűen nevetséges egy együttélés startjának pillanatát kimerevíteni, és annak az egyetlen momentumnak az alapján dönteni az együttélés további harminc-negyven évének a következményeiről.
A családi létnek – teljesen függetlenül attól, hogy lepapírozott vagy alternatív formáiról van-e szó – a mai szociális és munkaügyi körülmények között megvannak a maga legkevésbé sem súlytalan problémái. Volna mivel foglalkozniuk a kereszténydemokratáknak, és volna honnan venniük a példákat is. Ugyanis jóléti válság ide vagy oda, a demokratikus országokban – éppen a válság kikerülésére – a családtámogatásokban a modernitást tartják életben, és nem az ortodoxiát. Köztudott, hogy a világban ott nőtt meg a gyerekvállalási kedv, ahol elősegítették, hogy a nők a szülés miatt ne essenek ki hosszan a munkájukból, és ahol az apákat is emancipálták szülőként. Tehát éppen fordítva van, mint ahogyan a bezápult agyú kereszténydemokraták gondolják: nem a szüléstől jön létre a női önmegvalósítás, hanem az önmegvalósítás teszi lehetővé a szülést.