„Úgy tűnhet, hamarabb lehet gyújtópont az E14, mint az LMP, amely utóbbi stratégiája - az atomerőművek kérdését nem ide számítva most - magabiztosságot eddig nem nagyon mutatott fel. A kongresszusi és az azt követő zavarodottság kétségbeejtő. Schiffer András Klubrádióban közölt megnyilatkozása számos korábbi tabuval szemben halad: még az MSZP-vel való tárgyalás is felvetődik. Úgy tűnik, módosítani kell az irányon.
Most Róna Péter címbeli megszólalásával is talán a menthető mentése indult meg. Határozott arccal a »mégiscsak tárgyalnánk, ám csak a saját feltételeink szerint« álláspontot megfogalmazva igyekszik visszafordulni a párt a centrum felé, természetesen (?) magát helyezve a reflektor fénycsóvájába.
Felvethető ugyanakkor, hogy a megszólalás kioktató, fölényeskedő jellege mennyire segíti visszatalálni a párthoz az eddigi támogató, ám mostanában elbizonytalanodott közösségét? Ugyancsak kérdéses, hogy helyes-e az amúgy is kínkeservesen összeálló ellenzéknek ilyen feleslegesen, sértettségből, belülről sebeket osztani? Tényleg erre a hangra várnak a választók, akkor, amikor létezik már elég kioktató és fölényes kiszólás ebben az országban?
Róna Péter hét mint hét hangsúlyozza, mielőbb le kell tenni Orbán Viktor kormányát. Blogunk kíváncsian tekint előre, várva, milyen módon igazolódik elképzelése, miszerint a kívülről szétesőnek tűnő LMP lenne-e a kormányváltó törekvések kristályosodási pontja.”