Ez parlamenti diktatúra. Az a rendszer, amin nem akar a jelenlegi ellenzék sem változtatni, csak belekerülni.
„Senkinek ne legyen ábrándja a 2014-es választásokkal kapcsolatban. Ha nyerne is a magát demokratának csúfoló és ezzel a demokráciát lejárató balliberális ellenzék, a helyzet önmagában nem nagyon változna. Talán csak annyiban, hogy a fényesre nyalandó seggeknek mások lennének a tulajdonosaik. Ám ebben az esetben is fenn áll a veszélye, hogy ezek a seggek is régi új hátsófertályok lennének valójában.
Bizony ez így van. A módszerváltás Magyarországnak valójában nem a demokráciát hozta el, hanem a parlamenti diktatúrát, amihez valójában nem kellet senkinek túlnyernie magát, elég volt az egyszerű többség, hogy aztán a kormányzó párt rákényszerítse akaratát a népre és azt zsigerelje. Mert azt be kell látnunk, előre még senki nem vitte az országot. Orbán és a Fidesz jelenlegi rezsimje sem tesz mást, mint él ezzel a diktatúrával, annyi különbséggel, hogy a kétharmad adta lehetőségével saját – sokszor bizony érthetetlenül abnormális – képére akarja formálni az országot, úgy, hogy a választókat nem, hogy nem kérdezi meg fontos döntéseiről, hanem egyszerűen ráerőszakolja az országra akaratát.
De ez – még – nem diktatúra. Nevezzük nevén, ez parlamenti diktatúra. Az a rendszer, amin nem akar a jelenlegi ellenzék sem változtatni, csak belekerülni. Hiszen ez az a rendszer, ami ugyan demokráciának van álcázva ám nem az. Ez egy olyan rendszer, ami azért lett kitalálva, hogy a nyolcvankilencben a hatalomba került politikusok egy életre rátelepedhessenek az országra. És kérem szépen, itt erről van szó.
Senkinek ne legyenek kétségei, egy negyedik köztársaságban sem lesz jobb, de még egy ötödikben sem. Pontosabban a választóknak nem lesz jobb. Több mint húsz éve hallgatjuk, hogy majd ha mi nyerünk, akkora nagy csoda fog történni, hogy. Aztán meg semmi. Pontosabban, dehogy semmi. Az egyre nagyobb szellemi, társadalmi, gazdasági és politikai nihil.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Törölték Lengyelországban az európai elfogatási parancsot Marcin Romanowski, volt igazságügyminiszter-helyettes ellen, aki erős szavakkal reagált a döntésre.
Az elemző kiemelte, hogy az újdonság varázsa elmúlt, most már a Tisza Párt vezérénél, majd hangsúlyozta, hogy ideje volna újítania.
Korábban kiderült, hogy több bíró is szerepel a Tisza Párt politikai aktivistái számára készült applikáció adatbázisában.
A miniszterelnök főtanácsadója rámutatott, a Tisza Brüsszel kérésének megfelelve leválna az olcsó energiáról, ezzel emelkednének a rezsidíjak, valamint adót kellene fizetni a kutyák és a macskák után.
Fodor Gábor az Indexnek arról is beszélt, hogy a választás kimenetelét nem a két, érzelmileg erősen motivált tábor dönti el, hanem az a köztes réteg, amely nem az „imádom–gyűlölöm” logika mentén hoz döntést.
Az Európai Unió vezetése már meg is találta a gyógyírt: még több jogkört vonnának el a tagállamoktól.
