Nem dönthet a politika a művészetről!

„Kegyvesztett lett?

Amikor az akkori kulturális államtitkár, Szőcs Géza igazgatónak hívott, nem erre hivatkozott, hanem a debreceni Modemben végzett munkámra, az ottani szellemiségre. Nem jöttek szóba politikai szempontok. Én nem akartam jelentkezni a Műcsarnok ügyvezető igazgatói pályázatára, pedig sokan noszogattak, a jobb- és a baloldalról is. Abban a bohóckodásban pláne nem vettem volna részt, hogy rám írnak ki egy pályázatot. Egyébként 2006 óta, amióta a Műcsarnok nonprofit kft., a fenntartónak joga van vezetőt kineveznie. Előtte nem volt. Ezért az elődöm esetében beszélhetünk jogszerűtlenségről, hiszen Petrányi Zsolt kinevezésekor a ház még állami intézményként működött, ezért pályáztatással lett volna kötelező igazgatót választani. A szakmai bizottság 6:1 arányban Fabényi Júliát javasolta, Bozóki András miniszter mégis Petrányit jelölte ki. Persze nincs okom feltételezni, hogy nem szakmai indokok alapján. Ami biztos, hogy felém sem Szőcs Géza, sem L. Simon László államtitkárságáról nem érkezett semmilyen presszió.

A Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Fekete György által rendelt Makovecz-kiállítás az volt?

Nem kaptam ilyen rendelést. A tárlat ötlete az enyém. Idén tavasszal az MMA-elnök magánbeszélgetésre hívott. Kissé megdöbbentem, amikor megláttam, hogy ötven másik ember is ott ül a Kecske utcában, az akadémia tagjai. Azon az ülésen részletesen beszéltem a terveimről, ahogy arról is, hogy szívesen rendeznék egy Makovecz-kiállítást. Olyat, amelyik a nemzetközi hatásával együtt mutatja be az életművet, mert a magyar építész Olaszországtól Japánig számtalan ország architektúrájára volt komoly hatással. Olyan tárlatot szerettem volna, amelyet érdemes elvinni a világ legnagyobb művészeti központjaiba. (...)

Gondolkodott rajta, hol hibázhatott?

Nem olyan bonyolult ez a történet, hogy túl sokat kelljen rajta gondolkodni. Bármely nemzeti intézmény vezetése a kultúrpolitika kompetenciájába tartozik. Most sem történt más: politikai döntés született.”