Jubileumi turnéval érkeznek a német tökfejek!
Legendás power metal zenekar érkezik Budapestre, hogy fennállásának 40. évét ünnepelje, méghozzá a Beast in Black társaságában.
Kevés kivételtől eltekintve egyik könnyűzenei díjátadót sem tisztelik az emberek, az MTV European Music Awards pedig a nagyok közül is valahol hátul kullog respektben.
„Az egész EMA lényege, hogy az otthon ülők is annyira jól mulassanak, mintha a helyszínen lennének. Na, ez nagyjából lehetetlen. A helyszínen ugyanis akkora a show, hogy a jelenlévők előtt akár a Republik is felléphetne, azt is tátott szájjal néznék. Vagy ha a főműsor esetleg nem köti le őket, akkor lehet bámulni a csarnok közepére kipakolt sztárszektort, ahol Carly Rae Japsen egy közös fotó erejéig odasomfordál az egyik kanapén egyedül ücsörgő Psy-hoz, aki udvariasan teljesíti a kanadai lány kívánságát. Vagy azt is lehet nézni, ahogy az űrhajósruhában izzadó David Hasselhoff-fot lezavarják a lépcsőről, mert még elrontaná az égből pottyanós különleges effektet. Néha egész egyszerűen túl sok a néznivaló. Már akit érdekelnek az olyan apróságok, hogy a műsorvezető Heidi Klum szupermodell az egyik színpadról kiabál a másikon tétlenül ácsorgó, Európában is nagyon befutni akaró, három EMA-díjat is hazavivő Taylor Swiftnek. Ezek persze műsoron kívül történnek, miközben a tévé előtt épp a reklám miatt dühöng mindenki, de a helyszíni hangulatot csak fokozza. Ki ne szeretné végre élőben megnézni, hogy mekkora segge van Kim Kardashian celebnőnek valójában, ugye?
Az, hogy koncertélményként milyen az EMA, már más kérdés. Ahogy írtam, a látvány mindent feldob. A Killers dupla ledfalas színpadképe rendkívül jól nézett ki (a tévében szinte semmit nem lehetett látni belőle), de a Muse csarnok közepén elkövetett minimalista fényes Madness-sze is látványos volt. A No Doubt-ot furcsa volt teljesen másik környezetben látni egy héten belül kétszer, pláne, hogy itt pont az hiányzott, ami Párizsban megvolt. Ott egy csatakos rockbulit adtak, Frankfurtban csillogó popkoncertet. Carly Rae Japsen infantilis tömegjelenete az infantilis Call Me Maybe-hez pont jó volt a buli elején, ahogy Taylor Swift zárása is mosolyt csalt az ember arcára, bár ennek lehet, hogy inkább oka a sok kilőtt, mindenkiből gyereket csináló konfetti és szalag, mint maga a dal, amire így, egy nappal később már nem is emlékszem. Ami viszont már az egész show előtt nyilvánvaló volt, hogy a frankfurti MTV EMA Psy-ról fog szólni.”