Semjén bűne

„Elolvastam Semjén doktoriját. Az akkurátus jegyzetekből és belső jegyzetekből teljesen egyértelmű, hogy mikor idéz, mikor támaszkodik más szerző munkájára. Még a létező legnagyobb rosszindulattal és elfogultsággal sem áll meg a plágium vádja Semjén esetében. S a lóláb is kilóg, ugyanis a HVG hiénái túlspilázták a dolgot, mint Merlin a nyúlszörny bemutatását a Gyalog galoppban. Kedvencem, amikor Semjént azzal vádolják, hogy önmagától idéz, illetve amikor arról értekeznek, hogy Semjén nem beszél életrajzában németnyelv-tudásról, mégis egy német szerző németül megjelent művét (is) felhasználja doktorija megírásához.

De mindez nem számít immár.

A nyilvános térben kimondatott, hogy Semjénnek buknia kell.

A hiénák rávetették magukat a sebesült vadra.

Ne hagyjuk Semjén Zsoltot. Ő nem követte el azt, amivel a gazemberek most megvádolták.

És bár a mi lelkünkkel ez nehezen fér össze, ideje elkezdeni doktorikat és diplomamunkákat olvasgatni. Én például kezdek kíváncsi lenni a HVG sajtóbarbárjainak diplomamunkáira. Éppen azért, amit Todorov így foglalt össze: »Moralistának lenni a legkevésbé sem jelenti, hogy az ember maga morális személyiség volna. A morális egyén az életét a jó és a rossz kritériumainak rendeli alá, amelyek túlmutatnak saját személyes kedvtelésein és ezek élvezetén. Az egyén, aki moralista, mások életét veti alá ugyanezen kritériumoknak, de ő maga csak a mások bűneinek a megbélyegzésében jeleskedik, mert a moralista nem fecsérli arra az idejét, hogy azt dicsérje, ami másokban jó, vagy éppen önmagában. Megelégszik a közvetett előnyökkel a maga posztján, mint olyan ember, aki azért felelős, hogy megbélyegezze másokban a gonoszt«.

Ideje felvenni a kesztyűt. Ideje kicsinálni ezeket. A saját módszereikkel.”