„Mindeddig, ha nem is egyetértően, de megértően néztem az Európai Bizottságnak a magyar költségvetésről formált és többnyire elmarasztaló véleményét. Most, mikor a túlzott deficiteljárás végénél tartunk, meglepő és tisztességtelen a próbálkozás: a minden érintett által 3 százalék alattinak tartott jövő évi költségvetési hiányszámot majd négy százalékosra becsülték.
Hogy miért, arra csak érzelmi feleletet tudok adni, annak meg nem sok értelme van. Szóljunk inkább arról, hogy miként reagálta kormány. Gyorsan és határozottan. No és oda csapva, ahol fáj, mármint a nemzetközi pénzvilágnak: a bankokra.
Nem mernék megesküdni, hogy ez a mellbedobásos módszer a célfotón aranyérmet nyer, de esélyt ad rá. Olvasom valahol, hogy egy Okos Tóbiás kifogásolja: ünnep előtt jelentettek be ilyen adóemeléseket, ez veszélyes, hiszen tömegek lesznek az utcán. Az Okos Tóbiások nem feltétlenül hozzáértők, nem tudják például, hogy a sorsunkat nagymértékben befolyásoló bizottsági jelentés elemző munkája a héten véget ér. Kellett tehát az azonnal döntés.
A további belpolitikai vitákat az adóemelés szó jellemzi. Mesterházy mondhatni mesteri húzása eltörli az egykulcsos szja-t. Ezzel sok embert becsaphat: népszerű javaslat. Csak épp tessék megfigyelni, hogy a magánemberek körére vonatkozó adóemelések nem az átlagkereset alattiak javát szolgálja, a nekik kilátásba helyezett 0-2 százalék mértékű adómérséklés egyetlen családon nem segít. Különösen a 0 százalék nem, ami pedig benne van az ajánlatban. Nem, a valódi nyertesek a bankok lesznek, amelyeknek az adóterheit az európai átlaghoz mérik. A Gyurcsány-Bajnai nyomában járók úgy látszik nem tudnak elszakadni a bankok bűvköréből.
Minderre egyetlen helyes válasz van, az Békemenetnek hívják. Tudod: október 23. Széna tér – Kossuth tér.”