„Jól gondolom, hogy a Kéknyúl a legfontosabb zenekar számodra azok közül, amelyekben játszol?
Igen, most az a fő zenekarom, Hammond-orgonálok és főleg saját kompozícióimat próbáljuk meg eljátszani. Dédelgetett kis hobbyprojektként indult, nem "megfontolt megélhetési szándékkal", de most már öt éves, és kezd annyira láthatóvá válni, hogy sokat játszunk, a rádióban megy egy számunk, talán lesz több is. Sokáig nem volt szinkronban a lehetőségekkel az elképzelésünk, például hogy hogyan kell megszólalnia egy ilyen zenekarnak. Volt olyan koncert, hogy 5-6 fúvóssal játszottunk, csak hát egy tízfős zenekar nulla múlttal és nulla ismertséggel sajnos nem fenntartható. Úgyhogy egy idő után eljutottunk a trió felállásig, ami viszont más dolgok miatt nagyon jó, nagyobb hangsúly marad minden egyes szereplőn. Badics Márk dobossal majdnem tíz éve zenélek. Trióban érvényesül, hogy jól ismerjük egymást, hogy tudunk reagálni egymásra. Ebbe nem régen csöppent bele Csókás Zsolt, a gitáros, és úgy érzem, hogy nagyon jól kezdi magát megtalálni, erősen tud trióban gondolkozni, és tudunk variálni, például ki tudunk lépni egy adott szám keretéből, nem kell ragaszkodni a kottához, ami már egy tízfős zenekarnál nincs így. Ha ott valaki nem azt játssza, amit kellene, akkor mindenki riadtan mered rá.
Az utolsó koncerten, amikor hallottam az együttest, egy amerikai énekes, Andy Hefler volt a vendégetek.