Se pénz se posztó

„Azt szokták mondani, hogy a sportban a befektetett munka megtérül, ott nincs vita, aki először ér a célba, az a nyertes, a legjobb győz. Talán valaha ez az állítás teljesen igaz is volt, ma már azonban vitatkozni kell vele. Bár az olimpikonok példáján felbuzdulva kellő tehetséggel és kitartással megáldva sok gyerek és ifjú szeme előtt lebegnek talán még szép ideák, már rég nem arról szól a versenysport sem, hogy mindenki egyelő esélyekkel indul. Vagy fogalmazhatok még sarkosabban is: hogy a többség egyáltalán némi eséllyel indul. Egyre hamarabb elhamvad a motiváció az ifjakban, hogy az egyéni diadal mellett nemzetüknek szerzzenek dicsőséget egy-egy világversenyen. Már rég nem arról szól a sport, hogy apait-anyait beleadok, készülök, és annak meg lesz az eredménye.

Egyre inkább más tényezők uralják el a sportot. Itt is mindennek a hátterében egyre inkább a pénzt látjuk. Vagy a pénztelenséget. A sport sokak megélhetési forrása lett és óriási üzlet. Csak az a kérdés, hogy kiknél van a pénz, és kiknek a zsebébe vándorol. Sajnos a sport világa egyre inkább leképezi a mindennapi életet. Vannak az esélyesek kis elitje és az esélytelenek, a kiszorulók nagy tömege.

Nagyon mellbevágó Paksy Tímea kajakos nyilatkozata: »Nem szeretem annyira Magyarországot, hogy éhen haljak.« Arról beszél, hogy 2 éve nem kapott fizetést klubjától, pedig nem egy huszadrendű kajakosról van szó. Csak az a nagy pechje, hogy Magyarországon született és itt ragadott lapátot. És lapátolt, lapátolt lelkesen rengeteget, nem is rosszul. Aztán valami elszakadt benne. Eddig bírta, s valószínű az, hogy nem jutott ki az olimpiára – kit tudja mi lehetett a háttérben – az utolsó cseppet jelentette abban a bizonyos pohárban. Mert ugye a ’se pénz se posztó’ nem jó felállás. Legalább az egyikből jusson valami, mert azzal lehet takargatni, orvosolni a másik hiányát valameddig. De ha már egyik sincs? Meddig lehet elvárni valakitől, hogy lelkesedéből tegye a dolgát? Meddig lehet elvárni, hogy hozza ki magából a maximumot, hajtsa ki magát, ha a másik oldalon nem kerül semmi vagy szinte semmi a serpenyőbe? Meddig lehet minőséget kérni ellentételezés nélkül? Meddig lehet minőséget produkálni ellentételezés nélkül?”