„Úgy éreztük, ez az ország nem halad sehová, és bár az ember kidolgozza a belét, akkor is lehúzzák még a hetedik bőrt is róla. Itt megbecsülik a munkánkat.
A vállalkozásokat ellehetetlenítik, kénytelen voltam már időszakos munkára bejelenteni és zsebből fizetni mindenkit, az Adóhivatal meg a Köál pedig folyton vegzált és fejőstehénként kezelt - ugyanúgy, ahogy az autósokkal szokták.
Kurvára utálom a jelenlegi kormányt, és nem tudok belenyugodni, hogy demokratikus választásokon a többség nem az én pártomat emelte újra a hatalomra. Efölötti tehetetlen keserűségemben ott teszek alá állítólagos hazámnak a távolból is, ahol csak tudok. Rossz hírét keltem, hazaköpködök, az otthonmaradottak életét facebookos és egyéb internetes szennyezéssel próbálom megkeseríteni.
Egy pitiáner, szar alak vagyok, és úgy érzem, nekem rengeteggel tartozik Magyarország, amiért egy ilyen kivételes arc, mint én odaszülettem. Továbbá az ingyenes óvoda, általános- és középiskola után az egyre inkább szart sem érő - ám azt állami finanszírozású képzésen 8 év alatt megszerzett - diplomámmal se találtam azonnal olyan állást, ahol havi nettó ötszázezret kerestem volna.”