„Csak a játék kedvéért, hova helyeznéd el a Kispál és a Borz-lemezek rangsorában a lemezt? Harmadik legjobb? Első harmad? Legrosszabb?
Két lemezünk van, amivel többé-kevésbé elégedett vagyok: az Ágy Asztal TV és a Holdfényexpressz. A Bálnák...-at azért nem szeretem, mert szarul szól, de azon jó számok vannak többségében, az első két lemez is valahol ott van a jobbak között. Bénán szólnak, de hallatszik, hogy saját hangunk volt.
Melyik számot untad meg a legjobban élőben játszani ezek közül?
Talán a Szőkített nőt...
Melyik a kedvenc feldolgozáslemezed, ha van egyáltalán? Akár olyan, hogy egy valaki dolgoz fel mások dalaiból akár olyan, hogy sokan dolgoznak egy előadótól.
Nem nagyon szeretem a feldolgozásokat, emiatt nem is ismerek sokat, inkább csak azokat tartom számon, amik jobbak, mint az eredetiek, ezért nem hálás nagyon jól sikerült albumokat újra feldolgozni, hálásabb nem annyira ismert dalokban bányászni az aranyat.
Létezik egy koncertfelvétel, ahol a Neurotic-tól játsszátok a Mélyen megvetett ágyat, te még kitől dolgoznál fel szívesen dalt? Mondjuk olyasvalakitől, akitől eddig még nem?
A Fonográftól – sok, mára elfelejtett daluk van, amik klasszak.
Mit gondolsz arról, hogy feldolgozták egy teljes lemezeteket?
Meglepő és megtisztelő, nem gondoltam volna, hogy foglalkoztatja a kora kilencvenes évek a fiatal kollégákat, hisz valószínű e tájban születtek.
Melyik feldolgozások tetszettek a leginkább?
A Kicsi csillag.
És volt olyan, amitől teljesen elhűltél? Olyan talán nem, de kicsit elszomorított az a köldöknéző enerváltság, amivel a mostani fiatalok zenélnek-szerkesztenek-mintáznak, mondom ezt a felvételek alapján. De ez lehet, hogy a hálószobapop védjegye. Azért legalább egy ordítás nem ártott volna az anyagnak.”