„Isten nem tolakodik az életünkbe”

„- Csökken-e az egyházközség lélekszáma, vagy többen fordulnak-e a hit felé?

- A rendszerváltás után tapasztalt fellendülés – ami divat vagy számítás vagy a másik utánzása volt elsősorban - visszaállt a tradicionális régi számokra. Nagy ünnepekkor sokkal többen jönnek el a templomba, de sokan csak amolyan ünnepi hívők. Manapság azt lehet tapasztalni, hogy az ego, a személyes érdek előtérbe helyeződött. Előbbre van az »én« a másik embernél és az Istennél. De ez nem is csoda, hiszen a reklámokban is azt halljuk, hogy »ez neked jár«, vagy »valósítsd meg magad«, és ha ezt sulykolják belénk, akkor valósággá is válik előbb vagy utóbb. Valamikor régen az emberek adtak is vissza a városuknak, a másik felé vagy az Isten felé. Ha mást nem is tudtak adni, mert szegények voltak, és nem volt mit, hát adtak időt, szeretetet, mosolyt, jó szót. Azt látni, hogy önző lett a világ. Ebből pedig csak az a kiút, ha az ember átértékeli az életét, és azt, hogy ő hol is van ebben a világban, és rá kell jönnie, hogy nem csak ő alakítja a világát, mert sok mindenbe az Isten szól bele. Persze ez jó is, hiszen az Isten sok terhet levesz az ember válláról, mert aki hisz, az tudja, hogy Isten itt van, segít és irányít.

- Mennyire hisznek manapság az emberek?

- Sokszor lehet azt hallani az emberektől, hogy ők mennyire szerencsétlenek, nem segít nekik az állam, a sors, az Isten. De azt elfelejtik, hogy ki kell tárni a kezüket Isten felé, imádságban kell kérni, hogy életükben velük legyen. Isten nem tolakodó, nem kényszeríti rá magát az emberre, hiszen mindenkinek szabad akarata van, és csak akkor van ott, ha kérjük. Azt azonban megfigyelhetjük, hogy ha nagy a baj, nagy a gond, az erősíti az összetartást, akkor többen fordulnak az Istenhez, hiszen úgy gondolják, hogy a rosszból egyszer lesz valami jó.”