Az elveszett személyiség

„Gyurcsány Ferencet sosem zavarták a hajtűkanyarok. Jól mutatja ezt az is, hogy az Internacionálét büszkén éneklő KISZ-es vezetőből »a hanyatló nyugati kapitalizmus« képviselőjévé vált. De ezt még örömmel tudjuk be személysiégfejlődésnek, efelől valóban nincs kétségem. Baloldali miniszterként, majd miniszterelnökként milliárdosnak lenni nem szégyen szerintem, bár valóban szórakoztató dolgokhoz tud vezetni. A legérdekesebbek viszont a különböző szerepek, amiket ugyanaz a személy tudott »eljátszani«. (...)

Főhősunk, az egykor laza menedzser, majd az »erős« vezető éhségsztrájkolni kezd. Alighanem Gandhi lebeghet szeme előtt. Ugyanakkor Mahatma Gandhi csendesen, békésen és következetesen küzdött kitűzött céljáért egész életében. Egy ilyen ember alighanem mindenkiben tiszteletet ébreszt. Gyurcsány viszont sokszorosan hitelét vesztetten ül le a Kossuth térre. Ahol méltóságát keresi, alighanem ott veszíti el végképp. Egy politikus túlél és az újraválasztásra készül, mivel így érheti el kitűzött politikai céljait, akármik is legyenek azok. Ugyanakkor vannak olyan pillanatok, amikor be kell látni: vesztettünk. Ezek azok a pillanatok, amikor feismerjük, hogy személyünk már nem tudja szolgálni a kitűzött célt többé. Manapság a baloldalon végletekig kiélezve adott a cél: leváltani az Orbán-kormányt. Ez érdemi program nélkül nehéz és kockázatos feladat. Gyurcsány Ferenc pedig képtelen felismerni, hogy a hőn áhított baloldali összefogásának pont ő maga a legfőbb akadálya.”