„Nekem két angol gyerekem is angol iskolába járt (angol az édesanyjuk), természetesen végig egyenruhát viseltek, pedig Nagy-Britanniát nehezen nevezhetnők diktatúrának. Ott minden iskolában kötelező az egyenruha, iskolánként különböző címeres blézerrel. (Hozzáteszem, hogy Angliában és Walesben minden állami iskola egyben egyházi - anglikán - iskola, Skóciában és Észak-Írországban nem.) Igen, a cél az, hogy eltakarják a különbséget gazdag és szegény gyerek között, avégett, hogy az egyenlőség szellemére neveljék a gyerekeket az egyenlőtlen társadalomban. A brit iskola - bírálják is ám a konzervatívok! -kimondottan »progresszív«, azaz baloldali szellemű, kifejezetten küzd a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, militánsan antirasszista, a nemzeti-etnikai és vallási-felekezeti kisebbségek barátja. (…)
Az, hogy a primer irigykedést és hencegést kizárják a népoktatásból, baloldali szemmel nézve fölöttébb helyes és üdvözlendő, és Hoffmann Rózsának teljesen igaza van.
Ámde a teljes balközép sajtó a legkeserűbb gúnnyal illette ezt a javaslatot. Ennek a radikálisan jobboldali, reakciós humorizálásnak az egyik oka a »létező szocializmus« félreértése. A »létező szocializmus« (azaz tervező államkapitalizmus) sok minden volt, de 1956 óta leginkább az ún. jóléti állam egyik szegényesebb változata, amely a fogyasztás serkentése mellett az újraelosztás barátja is volt (egyáltalán nem volt inkább egalitárius, mint a nyugati és déli szociáldemokrata, szocialista rezsimek), és - hasonlóan a nyugati változathoz - megpróbálta kulturálisan is erősíteni az egyenlőséget: nem engedte a fizikai munka és a fizikai dolgozók lenézését, tiltotta azt, hogy az akkor is meglévő szegénység szégyennek számítson. Avval, hogy az ún. létező szocializmust (vagyis államkapitalizmust) »diktatúrának« hívjuk - teljes joggal - , még nem mondtunk sokat. Nem az 1989 előtti diktatúra - igen részleges és félénk - egyenlőségi törekvéseivel van (volt) baj, hanem az elnyomással, a konformizmussal, a rendőrállammal.
Az, hogy a Kádár-érában is volt »iskolaköpeny«, nem szól a javaslat ellen. A Kádár-érában is volt villanyvilágítás és vasúti közlekedés, filmművészet és nyugdíj: ezek nem föltétlenül ősbűnök, ezek - akárcsak az iskolai egyenruha - a modern civilizáció alkatrészei.”