Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Úgy látom, hogy az egyik legfőbb belső nehézsége a balközép (baloldalinak nevezett, baloldalinak tartott) sajtónak, hogy hatalmas rések tátonganak identitása és voltaképpeni politikai elvei között.
„Nekem két angol gyerekem is angol iskolába járt (angol az édesanyjuk), természetesen végig egyenruhát viseltek, pedig Nagy-Britanniát nehezen nevezhetnők diktatúrának. Ott minden iskolában kötelező az egyenruha, iskolánként különböző címeres blézerrel. (Hozzáteszem, hogy Angliában és Walesben minden állami iskola egyben egyházi - anglikán - iskola, Skóciában és Észak-Írországban nem.) Igen, a cél az, hogy eltakarják a különbséget gazdag és szegény gyerek között, avégett, hogy az egyenlőség szellemére neveljék a gyerekeket az egyenlőtlen társadalomban. A brit iskola - bírálják is ám a konzervatívok! -kimondottan »progresszív«, azaz baloldali szellemű, kifejezetten küzd a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, militánsan antirasszista, a nemzeti-etnikai és vallási-felekezeti kisebbségek barátja. (…)
Az, hogy a primer irigykedést és hencegést kizárják a népoktatásból, baloldali szemmel nézve fölöttébb helyes és üdvözlendő, és Hoffmann Rózsának teljesen igaza van.
Ámde a teljes balközép sajtó a legkeserűbb gúnnyal illette ezt a javaslatot. Ennek a radikálisan jobboldali, reakciós humorizálásnak az egyik oka a »létező szocializmus« félreértése. A »létező szocializmus« (azaz tervező államkapitalizmus) sok minden volt, de 1956 óta leginkább az ún. jóléti állam egyik szegényesebb változata, amely a fogyasztás serkentése mellett az újraelosztás barátja is volt (egyáltalán nem volt inkább egalitárius, mint a nyugati és déli szociáldemokrata, szocialista rezsimek), és - hasonlóan a nyugati változathoz - megpróbálta kulturálisan is erősíteni az egyenlőséget: nem engedte a fizikai munka és a fizikai dolgozók lenézését, tiltotta azt, hogy az akkor is meglévő szegénység szégyennek számítson. Avval, hogy az ún. létező szocializmust (vagyis államkapitalizmust) »diktatúrának« hívjuk - teljes joggal - , még nem mondtunk sokat. Nem az 1989 előtti diktatúra - igen részleges és félénk - egyenlőségi törekvéseivel van (volt) baj, hanem az elnyomással, a konformizmussal, a rendőrállammal.
Az, hogy a Kádár-érában is volt »iskolaköpeny«, nem szól a javaslat ellen. A Kádár-érában is volt villanyvilágítás és vasúti közlekedés, filmművészet és nyugdíj: ezek nem föltétlenül ősbűnök, ezek - akárcsak az iskolai egyenruha - a modern civilizáció alkatrészei.”