Nyugodtan nevezhetnénk magunkat sportnagyhatalomnak

„Annál is inkább aktuális a kérdés: mi az, amivel egy valóban professzionális sportmenedzser képes támogatni a sportolót?

Megfordítanám a kérdést. A menedzser szakmaiságát elsősorban az általa képviselt sportolók minősége adja, és az időtáv, ami alatt együtt dolgoznak. Gyakran megtörténik, hogy egy menedzser nagyon szuggesztív, meggyőzi a sportolót, hogy majd népszerűsíti, segít neki különböző területeken, megpróbál támogatókat szerezni, aztán fél év után kiderül, hogy mégsem működik a dolog. Én büszke vagyok a csapatra, amellyel együtt dolgozom, mert semmit sem ígérünk felelőtlenül, és nem hitegetünk sem sportolót, sem támogatót...

A sportoló számára az a legfontosabb, hogy teljesíteni tudjon, és a sportmenedzsment feladata, hogy az ehhez szükséges hátteret biztosítsa: anyagiakat, eszközöket, médiaképviseletet. Magyarországon nem is gyerekcipőben, hanem egyelőre mezítláb jár a sportmenedzsment, az elfogadottsága viszont egyre nő. Régebben azt tapasztaltuk, hogy ha valaki azt mondta, »hívd fel a menedzseremet, beszéld meg vele!«, akkor fellengzősnek gondolták. Pedig nem arról van szó, hogy a sportoló fellengzős, hanem egyszerűen a mi dolgunk az érdekeinek képviselete például a marketinges együttműködésekben, hiszen a sportoló gyakran nincs tisztában a saját piaci árával. Ez a cégeknek is jobb, mivel a szerződésekben most már olyan kitételek szerepelnek, mint hogy milyen médiamegjelenést tud »produkálni« a sportoló, milyen rendszerességgel, hol stb. (...)

Mennyire fontosak a szponzori bevételek egy profi sportoló számára?

Nemrégiben a Forbes közölt egy ranglistát a legjobban fizetett sportolókról. Az első két helyezett bevételeinek a 70-80 százaléka a meccsekből származik, míg a harmadik helyezett Tiger Woods esetében a bevételek ugyanekkora hányada reklámokból folyik be. Magyarországon jó, ha pár milliót össze lehet gereblyézni támogatásokból. Az itthoni torta kicsi, és ezen sok sikeres sportolónak kell osztoznia. Csak annak van esélye a szelete növelésére, aki mellett profi csapat áll, amely megfelelő, presztízsértékű megjelenésekhez segíti hozzá.

Az nem probléma, ha egy cégnek csak pár százezer forintja van éves szinten. Azt is értékelni kell! Sokszor viszont nagyobb gondot okoz, hogy egy Trabant áráért két Porschét szeretnének vásárolni, és hogy az esetleges együttműködés csak az ő számukra lenne előnyös. Mi nem »adjuk« és küldjük bárhova a sportolóinkat. Ilyen téren is szelektálunk. 

Van arról képed, hogy mennyi prémium sportoló versenyez a legkomolyabb szponzorokért?

Ha csak a világversenyeken már érmet nyerőket vagy az olimpián éremre esélyeseket nézzük, durván tizenöt-húsz emberről beszélhetünk. Ők lehetnek izgalmasak a prémium támogatóknak.”