„A SME véleményrovatát sokan olvassuk. A magyar témákat hosszú évek óta elsősorban Peter Morvay dolgozza fel és közvetíti vélemény formájában a szlovák olvasó felé. Számos cikkétől viszont nem egy szlovákiai magyar zsebében nyílik ki a bicska. Miért csinálja? Kinek az érdeke? Kérdezik egyre gyakrabban. Szinte már közmegegyezés, hogy a szlovák sajtó a magyar, szlovákiai magyar témákat egyformán kezeli, egy szemüvegen át nézi, hasonló stílusjegyekkel és bélyegekkel, elvárásokkal tálalja a szlovák közvélemény felé. A jelenség nem egyedül Morvay írásaira jellemző, de mivel ő a témában az egyik legolvasottabb, legproduktívabb magyar származású újságíró, nem mehetünk el mellette szótlanul. Ezért a jelenség néhány jellemzőjét Morvay legutóbbi, a héten elfogadott szlovákiai magyar minimumról szóló írásán (Dôkaz nemohúcnosti, SME, 2012. szeptember 24.) próbálom bemutatni, és megkísérlek saját válasszal élni a fenti kérdésekre.
A fő probléma Morvaynak a minimummal (és bármilyen magyar vonatozású írásával) az, hogy a SME magyartéma-specialistájaként eddig is rengeteget tett azért, hogy a szlovák többség (legalábbis a SME-t olvasók része) a magyar téma iránt semmiképpen se váljon még egy cseppet sem befogadóbbá. A cikkben konkrétan felhánytorgatja, hogy az elfogadott kisebbségi minimum a szlovákiai magyarokat »csak« szlovák polgárként köti össze Szlovákiával (az egyik legerősebb szlovák előítéletet, a magyarok Szlovákiához fűződő lojalitását idézi).
Könyörgöm, hogyan tudnánk magunkat másképp meghatározni?! Nagyon különös, hogy egy magát liberálisnak tartó újságíró, egy magát liberálisnak tartó lapban több lojalitást vár el bárkitől egy ország iránt, mint a jól fundált, liberális szellemű polgári lojalitás. Vajon mire gondolt a »több« alatt Morvay? Valami »fél magyar, fél szlovák« identitásra? Magyarul beszélő szlovákokra? Nem követelődző, csendes tömegekre? Vagy nem is gondolt semmire, hanem »jószándékúan« (tisztában lévén az előítéleteikkel) az olvasóira hagyta a kérdés megválaszolását?”