„Szóval, mik az itt leírt esetek morális tanulságai? 1) Gazdasági előnyért bevállalni gázos külpolitikai lépéseket foltot hagyhat egy ország becsületén. 2) Ha valakit rosszhiszeműen adnak ki, az sem szép dolog - annyira, hogy már az sem jó, ha ilyesmit feltételeznek valakiről. 3) Ha egy gyilkost hősként kitüntetnek, az ronda dolog.
A felsorolt eseteket összekombinálva a »pénzért --) rosszhiszemű kiadatás --) mely után az érintett gyilkost otthon kitüntetik« szekvenciához juthatunk, és ez által pont olyan képletet kapunk, amilyen most az azeri baltás gyilkos, a hazatérte óta kegyelemben részesített és az azeri hadsereg őrnagyává előléptetett Ramil Szafarov kiadatása kapcsán Magyarországot érintően kirajzolódik. Miután 2007 és 2010 között Magyarország többször is visszautasította Szafarov kiadását, éppen az azeri államkötvény-vásárlás lehetőségének felvetődését követően arra mégis sor került. A jereváni magyar konzulátus előtt tüntetők ezek után érthető módon ennek a határozott benyomásnak a vizuális megjelenítéséről is gondoskodtak.
A fenti sorból leginkább a »rosszhiszemű« kitétel vitatható részünkről, ebben azonban nem segít, hogy miközben egyfelől dokumentálni próbáljuk, hogy az azeriek hazudtak nekünk Szafarov jövőjét illetően, másfelől »lezártnak« tekintjük az ügyet, nem rendeljük be az azeri nagykövetet a külügyminisztériumba, nem írunk diplomáciai jegyzéket az ügyben stb. Dacára annak, hogy egy éven át folytak titkos tárgyalások az ügyben Orbán Viktor miniszterelnök és Ilham Alijev elnök között, az azeri elnöki kabinet külügyi titkára, Novruz Mammadov szerint. Jóhiszeműen ezt a váratlan pofon okozta zavarnak tudhatom be. Amennyiben ez, vagyis a jóhiszemű olvasat az igaz, itt a partnereink, az azeriek rúgták ki a széket alólunk, és akkor nincs számunkra fájdalommentes válasz erre a helyzetre. Örményország innentől kemény dió - akár túlzó, elhamarkodott, avagy rosszhiszemű volt Szargszian örmény elnök döntése, akár nem -, ami az azerieket illeti, nekik pedig vissza lehet rúgni, akkor viszont nincsen deal.”