Az azeri gyilkos, TGM, és az állam (verselemzés)

„Az ember lélegzete is eláll, ritka az ilyen himnikus magasságokba emelkedő államszeretet, elveszett apukánk iránt való szomorkás vágyakozás hatja át e sorokat. Szerző gyermekként biztos látta apját, amint a fényesen kivilágított úton részegen bolyongott, de az államnak köszönhetően nem botlott meg. A lírai én az államnak köszöni, hogy nem butult meg, az állam az oka annak, hogy ilyen szép verseket tud ma már írni és annak is, hogy (jó) levegőt kap. Az állam az ő lélegzete, éltető eleme. Megvédi őt »bűnözéstől, balesettől, rosszulléttől, szerencsétlenségtől«, díjtalanul, mert olyan jó.

Az állam oktatja a gyerekeket. Díjtalanul, ami maga a csoda. Egyáltalán: a verset a minden történelmi tapasztalat ellenére való töretlen hit hatja át abban, hogy az állam a lírikus erős vára, üdvösségének szarva és menedéke. Erős biblikus áthallások jellemzik a költeményt, amely nagyon hasonlít egy zsoltárra. Mondanivalóját egy zsoltár szövegével úgy is visszaadhatjuk, hogy »jó az állam és örökkévaló az ő pénze«. (…)

[TGM] maradhatott volna nyugodtan az örmény esetnél, nem kellett volna az árukapcsolás. Igaz, árukapcsolás nélkül szegényebb lett volna a magyar líra.”