Noha halvány törekvések mutatkoznak rá, valódi, jó és élvezhető politikai rap még nincs Magyarországon. Pedig igény biztosan volna rá.
„A magyar ember hatalomhoz fűzött beállítottságát szintén évszázadok formálták. Évszázadokon keresztül voltunk más népek alárendeltjei, ami kétoldalú viszonyt fűzött a mindenkori hatalomhoz: egyrészt engedelmességre és belenyugvásra nevelt az irányába, másrészt pedig felerősítette annak fű alatti kijátszását, a saját vezető képének hiányából fakadó »okosban« való tevékenykedést. Utóbbiról a leghétköznapibb puskázásoktól kezdve a sorozatos korrupciós botrányokig megannyi megnyilvánulással találkozunk nap mint nap, előbbire pedig jó példa, hogy míg Budapesten a közvéleményt komolyabban felkavaró politikai eseményekkor is csak marginális tüntetések szoktak szerveződni, Athén például egy kósza tandíjbevezetésről szóló hírre is lángolt már. Ennek a hatalom felé mutatott kettősségnek egy furcsa elegye látszódott az ismerten rendszerkritikus Dopemanen is az ominózus interjúban, ahogyan a kezdeti beszólásra való nekirugaszkodás majdnem öleléssé szelídült a végére.
Azt már sosem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna belőle, ha ennél a beszélgetésnél jobban nekimegy a volt kormányfőnek, vagy egy másikban a mostaninak, ahogy azt sem, hogy a Bazmeg lehetett volna-e az indulója valamilyen rendszerellenes társadalmi akciónak, ha szalonképesebb. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy sem Dopeman, sem a másik saját szubkultúráján túl is ismert rapper, a jobbikos körökben népszerű Fankadeli nem tud széles körű rajongótábort építeni a politikai témájú zenéi köré. Afelől ne legyen kétségünk, hogy mindketten szívesen írtak volna mozgalmi himnuszokat, hiszen már csak a politikai érdeklődésük és a közéleti viszonyok felé mutatott affinitásuk miatt is karrierjük egyik legnagyobb eredményeként kezelték volna azt, ha nem a legnagyobbnak. Valami azonban hibádzott ahhoz, hogy igazán áttörjék a YouTube határait.”
Angela Merkelnek két fő üzenete van most megjelent könyvében: ő jó ember, akinek igenis igaza volt mindenben, vagy ha nem, akkor sem lehetett volna máshogyan csinálni. Kohán Mátyás írása.
Bognár Szilvia a kortárs magyar folk egyik meghatározó énekesnőjévé vált, számos formációban játszott számos kiváló zenésszel. Legutóbbi albumának 2013-as megjelenése óta sok év telt el, így különösen örömteli, hogy idén új lemezzel jelentkezett.
Haladó eszmék a digitális létben látják a szép új világot, míg az igazi konzervatívok akár a középkori muzsikát és hangulatot is képesek megidézni. A Faun azonban még ennél is továbbmegy.
A zenész nem is tudta megnézni az új musicalt, amihez ő írta a zenét.
A turné január 21-én rajtol Helsinkiben, többek között Stockholm, Amszterdam, Berlin és Párizs is része a koncertkörútnak, nálunk pedig február 3-án lép fel a banda, a Budapest Arénában.
Egy órában többször is felcsendül Leslie Mandoki dala New York szívében.
Ez történik Szíriában: a megbuktatott rezsim képviselőivel is tárgyalt az átmeneti kormány vezetője, az amerikaiakat viszont ő sem szereti...
Azt kiabálta folyamatosan, hogy mindenkit meg tudna venni, ha akarná, az egész helyet is, mert ő akkora ember.
