„Orbánnak tehát már csak azért is távoznia kell, mert olyan mértékben üresítette ki a kormányt, amely még nyílt diktatúrákban is szokatlan: a külügyek tényleges irányítását egy diplomáciában teljesen felkészületlen és tapasztalatlan bizalmasára bízta, az igazságügyért felelős minisztériumot pedig saját, a nemzetközi jogot és Magyarország érdekét semmibe vevő elgondolásának végrehajtójává fokozta le.
Ha a kiadatás része volt egy, a két ország vezetői közötti megállapodásnak, amelynek alapján a kiadatásért cserébe Azerbajdzsán hajlandó magyar állampapírokat vásárolni, akkor megállapítható, hogy Magyarország számára fontosabb volt a költségvetési lyukak ötletszerű betömködése egy etnikai indíttatású gyilkosság elkövetőjének megbüntetésénél. (A két érintett miniszter lemondása ebben az esetben azt jelezné, hogy legalább utólag fontosabb számukra a saját önbecsülésük, mint a munkaadójuk iránti lojalitás.)
Annak érdekében, hogy Magyarország visszatalálhasson a civilizált nemzetek közösségébe, a kormánynak távozása előtt nyilvánosságra kell hoznia a megállapodás részleteit, ki kell jelentenie, hogy a megállapodás teljesítését azeri részről nem várja el, egyben ki kell fejeznie együttérzését a gyilkosság áldozatának hozzátartozói iránt.”