Már a vízilabda-bajnokságot is a Közgép nyeri

„Még ezen a rendszeren belül is a legrosszabb megoldást sikerült megtalálni. Szeretném, ha jól értenének, nem célom szítani a főváros–vidék ellentétet, de az egykori nagy csapatok nem azért domináltak, mert Pesten volt a székhelyük, hanem mert országos hatókörük volt/van. A Nemzeti Együttműködés viszont 100-150 ezres városok klubjaiban leli meg a siker letéteményeseit, ami annyiban érthető, hogy visszaesés idején a vidéki fellegvárak tudják valamennyire megőrizni szurkolóikat, helyi támogatóikat, hiszen pusztán a lokálpatriotizmus kiterel a stadionba pár ezer embert, és könnyebb sírni az önkormányzatnak, hogy adjon pénzt. Ugyanez a folyamat játszódott le Romániában, Bulgáriában és több más volt szocialista országban is. Azonban ennek a modellnek a növekedése is behatárolt. A Videotonért soha nem fognak tömegek lelkesedni Békéscsabán és Szombathelyen, egész egyszerűen nincs annyi akkumulálható erőforrás, belépőjegyet, sapkát, sálat, posztert vásárló fogyasztó, amelyik ezt a beruházást rentábilissá teszi.

Fáj nekem leírni, de ezzel szemben a Fradi hívei megtalálhatók Mátészalkától Mohácsig (ami persze nem jogosítja föl a zöld-fehéreket arra, hogy, hipp-hopp, eltüntessék a közműtartozásukat, és hogy kapjanak stadiont húszmilliárdért), ha valódi verseny volna, akkor nyilvánvalóan ők érnék el a legjobb eredményeket. Most viszont egy eleve teljesítménydeficites szisztémát tartunk fönn, és annak kéne örülni, hogy a magyar állam által százmilliárdokért visszavásárolt MOL által főszponzorált, és a miniszterelnök által pátyolgatott fehérvári klub versenyképes alsó-középkategóriás külföldi csapatokkal. Erre megy el, ki tudja mennyi, másra is igénybe vehető erőfeszítés.

Eközben a nemzetközi élmezőnyhöz tartozó Vasas vízilabdázóinál az okoz gondot, hogy kivonult a magyar sportfinanszírozásból egy osztrák(!) biztosító, amelyik eddig kemény ötvenmillióval (!!) dotálta a szakosztályt, s hogy az nem omlik teljesen össze, az annak köszönhető, hogy a másik támogató még maradt, amelyik történetesen izraeli. Ennyit arról, hogy kik látják jobban a magyar kitörési lehetőségeket, a tényleges sikert, a nemzeti tőke (bruhaha) és a magyar állam illetékesei, vagy a galád külföldiek, ám a végleg eljobbikosodó sport-közvéleményt ez föltehetőleg nem fogja meghatni.”