Kína poénja a Mandineren hullámzik tovább

„A kínai propagandakiállítást ismertető kritikánkkal alapjaiban értettük félre a témát és magát Kínát is, állítja Salát Gergely Kína-kutató a Mandineren megjelent írásában. A konzervatív blogon Kínai Kálmán és Trágár Tóniként publikáló szerző saját nevén jegyzett írásában védelmébe veszi a szocreál legszebb hagyományait folytató munkákat, majd dadaista módon a létező kínai kommunizmus mellett érvel. A kiállítás szakértőjeként érintett Salát posztja szinte minden mondatunkat kivesézi, ezért meglehetősen hosszú. Ne rémüljön meg, válaszunkban csak a fontosabb állításokról hámoznánk le a Mao-öltönyt. (...)

6. Végezetül következzen az írás legizgalmasabb része, amelyben a szerző hitet tesz Kína jelenlegi politikája mellett, és elítéli a maoizmust. Pont abban a stílusban, ahogy a Kádár rendszerben dorgálták Rákosi személyi kultuszát, és álltak ki az aktuális rezsim vívmányai mellett.

»Nagyjából azt lehet mondani, hogy a reform és nyitás kor kezdete az emberek mindennapi életében nagyobb változást hozott, mint nálunk a rendszerváltás, a kínai kulturális életben pedig még nagyobbat – egyáltalán lett kulturális élet, ami korábban nem volt. Az igazság az, hogy a kínaiak jelentős része e korban tényleg hálás volt Deng Xiaopingnek és gárdájának, amiért véget vetett a kulturális forradalom rémálmának.« - mutatkozik engedékenynek az állampárt vezette Kínával a szakértő.

Helyettesítsék be Teng Hsziao-ping nevét Kádárral, a poszt korábbi részében szereplő Maót pedig Rákosival. Egy csapásra még szórakoztatóbb olvasmánnyá válik az írás. Salát ráadásul egészen bravúros logikai játékokat mutat be, hogy az ismert tények – állami cenzúra, emberi jogok sárba tiprása, környezetpusztítás – ellenére is bebizonyítsa, milyen jó valójában a kádárizmus mai Kína.

»A ’szabadon’ persze valóban túlzás – ebben Földesnek igaza van –, a kontextust azonban a szöveg előző mondataiban említett kulturális forradalom adja meg. Ehhez képest katarzist jelentett számukra, amikor egyrészt egyáltalán festhettek, másrészt pedig feldolgozhatták saját szenvedéseiket és mindazt, amit az elmúlt évtizedekben láttak...« 

A poén az, hogy Salát Gergő a konzervatív blog állandó szerzőjeként is működik, és így a kommunizmus propagandája iránti lelkesedés csemege az arra fogékonyaknak.”