Realpolitik 101

„A reálpolitika egy pragmatikus, racionális, haszonelvű jelenség, ahol a hatalom és az érdekek a fő mozgatói a folyamatoknak. Ezeket az érdekeket természetesen el lehet, és el is kell fedni bármilyen ideológiával, propagandával, feltéve ha a »király nem akar meztelen lenni«, és már miért is akarna? A magyar polgárok ezzel legtöbbször a Közel-Keleten zajló események kapcsán szembesülnek, gondoljunk csak az iraki »tömegpusztító fegyverekre«, vagy éppen az iráni »nukleáris fenyegetettségre«.

A Szafarov-ügyben ezt »felejtették el« a külügyben. Mondjuk nehezen is lehetett volna találni elfogadható indokokat, de az a baj, hogy még jól hangzó, populista lózungokat sem halhattunk. Csak egy-két »száraznemzetközijog«-ozást. Ugyanakkor vegyük csak számba, hogy mit is gondolhattak a minisztériumban, mit nyerhetünk ezen az ügyön. Adott volt ugye a 2-3 milliárd eurónyi kötvény vásárlás, ez materiális, kézzel fogható eredmény lenne (lett volna?) — valljuk be őszintén, nem rossz ár egy emberért, akkor is ha egy brutális gyilkos az illető. Az IMF tárgyaláson fel lehetne majd tenni a lábat az asztalra és nagyképűen kijelenteni, hogy mi a »piacról« is tudjuk finanszírozni magunkat. Ez eddig nagyon jól hangzik. Valószínűleg a szívesség hatására, a magyar befektetők könnyebben boldogulhatnak az országban, még egy plusz pont, és nem utolsó sorban az azeri vezetést is leköteleztük volna. Nézzük csak, mi van a másik oldalon: az örmények valószínűleg kiakadnak, az örmény diaszpóra kampányba kezd, de csak túl leszünk rajta valahogy. Eddig bőven pozitív a mérleg.

Véleményem szerint a jelenlegi helyzetben az erkölcsi értékek háttérbe szorítása a materiális érdekekkel szemben sokkal nagyobb kárt okozott az országnak, mint az a 2-3 milliárd eurónyi többlet. Egy dolog, hogy direkt következményei ennek az ügynek nagy valószínűséggel nem lesznek, a külföldi vezetők is tudják, hogy mennek a dolgok. Viszont ez a lépés az országimázs szempontjából, és a belföldi választókat tekintve is katasztrofális. Ugyanis az átlagemberek nem úgy mérnek, mint a vezetők, nagy többségünknek az értékek előbbre valóak az érdekeknél, és ez az, amiről a politikusoknak nem szabadna elfeledkezniük a különböző célokért folytatott harcok közben sem.”