Közmunkára ítélve

„A közmunka napjainkban már nem egy szociális eszköz arra, hogy a tartósan munka nélkül maradt emberek munkaszocializációját segítse. Eredeti feladata – hogy szociális és mentális támogatással és tanácsadással átmenetet képezzen az álláskeresés és a piaci munkahelyek között – háttérbe szorult. Ehelyett, a mai rendszer a jelenlegi kormány stratégiájába illeszkedő, a szegénységben élő emberek növekvő tömegeit bűnbaknak beállító és őket büntető politika egyik csúcspontját képviseli. (...)

A választásokat követően előbb szinte teljes egészében leállt a közmunka-rendszer, majd a FIDESZ kormány tovább szigorított az elvárásokon. Már szavakban sem igazán a munkaerő-piacra történő visszavezetés a cél, hanem hogy a távlatilag munkaképes ember se kapjon segélyt munkavégzés nélkül. Ez már önmagában sok jobboldali választó tetszését kiválthatja, mert egyrészt a munkanélküliek között különösen felülreprezentált romákat sújtja, másrészt távolról igazságosnak tűnhet: aki lusta dolgozni az ne kapjon ingyen segélyt. Előbbihez nem kell kommentár, bár érdemes megjegyezni, hogy a közmunkások érdekében nemrég a Jobbik is szót emelt, ami azt bizonyíthatja (ha mást nem is), hogy a párt választókat feltételez a közmunkások között is. Tehát még a szélsőséges nézeteket képviselő párt szerint sem csak a romákat találjuk a közmunkások között. Az utóbbi érv pedig minden bizonnyal figyelmen kívül hagyja, hogy az utóbbi három évben a munkanélküliek aránya egyszer csem csökkent a 10%-os lélektani határ alá és a statisztikákban megjelenő új állások több, mint kétharmada a közmunkához kötődik. Vagyis nem feltétlenül csak a lusta emberek maradnak munka nélkül.

A büntetési funkciót a rendszer »kötelezően szabadon választható« jellege leplezi le igazán: aki visszautasítja a néhány hónapra felajánlott közmunkát, vagy elbocsájtják a programból, három éven át nem kaphatja sem a rendszeres szociális segélyt, sem a foglalkoztatást helyettesítő támogatást. A fizetést idéntől a csökkentett összegű segély feletti, de a minimálbér alatti szinten határozták meg.

A legtöbb közmunkás a hírhedt havi 47000 forintot keresi, de ezt is csak az kaphatja meg, akit 8 órában foglalkoztatnak, készpénzben kapja járandóságát és nem sújtja valamilyen (szabálysértési, vagy egyéb adók módjára behajtható) elvonás. A hat órában foglalkoztatottak alig kapnak többet 30 ezer forintnál! Ennek fényében nem meglepő módon sok közmunkás a fizetést tartja a legnagyobb problémának: egyszerűen nem lehet ennyi pénzből rezsit fizetni, és tisztességgel megélni. (Pláne, hogy egy háztartásban – a segélyezéshez hasonlóan – csak egy személy jogosult közmunkára.) Főként azok a közmunkások érzik ezt megalázónak, akik évek óta ugyanezt a munkát végzik, csak eddig megkapták a minimálbért.”