Lókolbász

„A legenda szerint két dolgot tesznek a gyulaiak, ha valaki valamiért elrontja a kolbász különleges, harmonikus ízvilágát: vagy kiugranak az ablakon, vagy elzavarják a városból azt, aki tönkreteszi kolbászukat. Márpedig most fel kell tűrni azt a bizonyos ingujjat. Az Európai Unió »beleköpött« a kolbászba. Kiderült, uniós szabályokba ütközne, ha az állam mentőövet dobna a tönk szélén táncoló, száznegyvennégy éves Gyulai Húskombinátnak, és anyagi támogatással segítené ki a bajból a tradicionális céget. Az állami tőkeinjekció tiltólistára került. Brüsszel nem engedi, hogy a kormány befoltozza az omladozó gyulai bástyán álló lyukakat. Enélkül pedig biztosan nem bírja ki a mostani viszontagságos időket a húskombinát.

Eddig úgy hittük, senkinek nem lehet az érdeke az értékeket kibocsátó magyar cég felszámolása és bedöntése, miután hungarikumokat gyárt a vállalat. Pedig ez idő tájt ez az uralkodó nyugati széljárás, a brüsszeli passzát lágyan simogat ott, ahol az érdek azt diktálja, és pusztító erővel tombol ott, ahol a tradíciók, hagyományok, nemzeti érdekek és értékek gyökereznek.

Sutba dobhatjuk hungarikumtörvényünket, ha ledől Magyarország gyulai bástyája, mert az omlás minden bizonnyal földrengésszerű következményekkel jár. Egy világszerte csodált prémiumtermékünk tűnne el a süllyesztőben, amelyet az egész élelmiszeriparunk, nemzetgazdaságunk is megérezne. A Gyulai Húskombinát a térség legnagyobb adófizetője, és a megyei kórházat leszámítva a legnagyobb foglalkoztató is a régióban. Mintegy négyszáz ember és családja megélhetése kerülne veszélybe a csőddel, és akkor még nem is beszéltünk a cégre épülő több száz vállalkozásról és beszállítóról.”