„Együtt az ország: órákkal azelőtt, hogy Szent István ünnepén Áder János az »egymás és mások iránti tiszteletről és türelemről« beszélt, valamint arra intett, hogy »mindig csak akkor sikerült felemelnünk országunkat, ha a lelkünket is sikerült felemelnünk«, Cegléden megvalósult a Szent István-i álom. Fradisták és Újpest-ultrák, gárdisták, polgárőrök és a nemzeti mozgósítás egyéb résztvevői kart karba öltve, lelküket felemelve mentek cigányokat megfélemlíteni. (...)
Tavaly júliusban a Fidesz (valamint az MSZP és az LMP) nem elfogadta azt a módosítást, melynek alapján három év járhat annak, aki »kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra,hogy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozó közösség tagjaiban riadalmat keltsen«? És nem két év járhat annak, aki »a rend őrének vagy polgárőrnek adja ki magát erre való jogosultság nélkül«? De.
A tévesen csak »radikálisnak« nevezett párt persze örül, hiszen az állami inkompetencia réseibe való bekúszás az ő terepük: »Ha a rendőrség nem képes eleget tenni a feladatának, akkor a magyarság önvédelmi szerveződései a társadalom természetes immunreakciójaként hathatós választ fognak adni a bűnözés kihívásaira.« Ha viszont a romák úgy érzik, csak magukra számíthatnak, akkor már az ő önszerveződésük is nyílt provokációnak számít a nemzeti plebsz szemében, amely megerősítve érzi magát azon hitében, hogy mindenhol rendet kell vágni az országban, ahol a romák szociális konfliktusok részei, akár okai, akár áldozatai a problémának.”