Július utolsó munkái

„A hét közepén lementünk Dörgicsére, mert nagyon összegyűltek a teendők. A villanypásztor átszerelésével kezdtük a sort, ugyanis a több lépcsőben történő megvalósítás eredménye egy furcsa, összetett karámrendszer lett, amely még a telken belüli gyalogos közlekedést is komolyan megnehezítette, nem beszélve a munkagépek mozgásáról. Szálvassal lukat ütni egy aszálytól sújtott agyagos barna erdőtalajba nem gyerekjáték, ezért elképesztően lassan haladtunk. Összesen kb. 8-9 oszlopot helyeztünk át, és a munka egy bő fél napig tartott négyünknek - a madzagolást is beleértve. És amikor elkészültünk, megjelent egy nyúl, a legnagyobb nyugalommal beugrált a szőlőbe, szembejött velem addig, míg 15 méterre nem volt tőlem, és miközben fotókat készítettem róla, szépen kisétált a szőlőből. (Az Uréti szőlő alsó fürtjeit már megette.)

Csütörtök délután kaptam meg az oltványokat: 24 gohér és 4 sárfehér - a kb. 350-es rendelésből. Elültettük őket, a korábban már részletezett nehézségek árán tudták a napszámosok kiásni az ültetőgödröket. Minden gödörbe két vödör vizet öntöttünk, amelyet a kőkeményre száradt agyagos talaj kb. két óra alatt tudott elnyelni. Az iszapoláshoz is bőségesen adtunk vizet, így kb. 30-40 liter vízzel ültettünk el egy tőkét. (...)

Az új területre próbáltam ősszel telepíthető oltványt vadászni, talán szerencsém lesz, és novemberben kaphatok 350 furmint és 325 juhfark oltványt. Nagyon fontos lenne azt a területet is normálisan művelésbe vonni, mert az újra elkészített tőkeleltár elképesztő káoszt mutat. Még vörös szőlőm is van (amit a vessző alapján tavasszal Urétinek néztem), de a rizlingszilvánitól az elszórt juhfarkon át az olaszrizlingig minden van ebben a vágóban. Ha sikerül az oltványt beszerezni, őrült sok munkánk lesz november táján.”